Matematika A3 - Differenciálegyenlet-rendszerek

A VIK Wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Unknown user (vitalap) 2012. október 22., 13:58-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{GlobalTemplate|Villanyalap|MatB3Peldak9}} %TOC{depth="3"}% ==Homogén differenciálegyenlet-rendszerek== ====Definíció==== Olyan egyenletrendszer, mely a vált…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Ez az oldal a korábbi SCH wikiről lett áthozva.

Ha úgy érzed, hogy bármilyen formázási vagy tartalmi probléma van vele, akkor, kérlek, javíts rajta egy rövid szerkesztéssel!

Ha nem tudod, hogyan indulj el, olvasd el a migrálási útmutatót.


%TOC{depth="3"}%

Homogén differenciálegyenlet-rendszerek

Definíció

Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével.

x_(t)=A__x_(t)

x1=A11x1+A12x2

x2=A21x1+A22x2

Példa

x1=x1+2x2

x2=2x1+x2

Kezdeti feltételek:

x1(0)=1

x2(0)=1

A probléma kétféleképpen oldható meg: analitikusan és Laplace-transzformáció segítségével.

Az analitikus megoldás

A megoldás általános alakja

xha=Φ__(t)k_

ahol Φ__ az alaprendszer mátrixa, k_ pedig egy konstans vektor.

Φ__(t)=[s_1eλ1ts_2eλ2t]

ahol λi-k A__ sajátértékei, s_i-k pedig az i. sajátértékhez tartozó sajátvektorok.

A fenti példa analitikus megoldása

x1=x1+2x2

x2=2x1+x2

A__=[1221]

Sajátértékek kiszámítása:

det(A__λI__)=0

|1λ221λ|=(1λ)222=0

λ1,2=3;1

A λ1-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:

(A__λ1I__)s_1=0

[2222][s11s12]=[00]

s11=s12s_1=[11]

A λ2-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:

(A__λ2I__)s_2=0

[2222][s21s22]=[00]

s21=s22s_2=[11]

Tehát az alaprendszer mátrixa:

Φ__(t)=[e3tete3tet]

Tehát a homogén, általános megoldás:

x_ha=Φ__(t)k_

xha1=k1e3t+k2et

xha2=k1e3tk2et

Kezdeti feltételek érvényesítése:

x1(0)=1k1+k2=1

x2(0)=1k1k2=1

k1=0k2=1

xha1=et

xha2=et

Megoldás Laplace-transzformációval

A megoldás általános alakja

Ha adott egy differenciálegyenlet(-rendszer), ahol ismertek a kezdeti feltételek, akkor alkalmazható a Laplace-transzformációs megoldás: az egyenlet(rendszer) minden elemére alkalmazzuk a Laplace-transzformációt, ezáltal egy egyszerű algebrai egyenlet(rendszer)hez jutunk. Ezt megoldjuk, majd a megoldást visszatranszformáljuk.

Fontosabb Laplace-transzformáltak

A Laplace-transzformált jelölése: {f(t)}=F(s)

f(t) F(s)
0 0
tn n!sn+1
eat 1sa
sin(αt) αs2+α2
cos(αt) ss2+α2
f(t) sF(s)f(0)
f(t)dt F(s)s
f(tt0) et0sF(s)
eαtf(t) F(s+α)

A fenti példa megoldása Laplace-transzformáció segítségével

x1=x1+2x2

x2=2x1+x2

Kezdeti feltételek:

x1(0)=1

x2(0)=1

A Laplace-transzformáció után a következő egyenletrendszer adódik:

sX11=X1+2X2X1(s1)=1+2X2X1=2X2+1s1

sX2+1=2X1+X21+X2(s1)=2X1X2(s1)=22X2+1s11

X2(s1)=22X2+1s11

X2(s1)2=4X2+2(s1)

X2[(s1)24]=2(s1)

X2=2(s1)(s1)24=3ss22s3=(s3)(s3)(s+1)=1s+1

1{1s+1}=x2(t)=et

Ezt visszahelyettesítve az eredeti első egyenletbe:

X1(s1)=121s+1

X1=1s12s11s+1=s+1(s+1)(s1)2(s+1)(s1)=s+12(s+1)(s1)=s1(s+1)(s1)=1s+1

1{1s+1}=x1(t)=et

Visszakaptuk az analitikus módszerrel nyert megoldásainkat.

Inhomogén differenciálegyenlet-rendszerek

Definíció

Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével, valamint további időfüggvényekkel.

x_(t)=A__x_(t)+b_(t)

x1=A11x1+A12x2+b1(t)

x2=A21x1+A22x2+b2(t)

A megoldás általános alakja

Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is igaz, hogy az inhomogén, általános megoldást a homogén, általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja.

x_ia(t)=x_ha(t)+x_ip(t)

A homogén, általános megoldás megkeresésének két módja fent látható. Az inhomogén partikuláris megoldás megtalálására alkalmas pedig az úgynevezett állandók variálásának módszere. Azért hívják ennek, mert látszólag ugyanúgy kell elkezdeni, mint a homogén rendszer megoldását, csak a konstansok helyett t-től függő függvényekkel (ci(t)) kell megszorozni a változók oszlopvektorait.

x_ip=c1(t)x_1+c2(t)x_2=Φ__(t)c_(t)

Ezt behelyettesítve az eredeti egyenletrendszerbe, azt nyerjük, hogy:

Φ__(t)c_(t)=b_(t)

Innen, tehát, _c_ deriváltja meghatározható úgy, mint:

c_(t)=Φ__1(t)b_(t)

Tehát _c_:

c_(t)=Φ__1(t)b_(t)dt

Tehát, az inhomogén, partikuláris megoldás:

x_ip(t)=Φ__(t)Φ__1(t)b_(t)dt

Példa

Coming soon!


-- Serény György előadásai és Farkas Gergő gyakorlatai alapján írta MAKond - 2011.01.09.