Matematika A3 - Differenciálegyenlet-rendszerek

A VIK Wikiből

Homogén differenciálegyenlet-rendszerek

Definíció

Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével.

x_(t)=A__x_(t)

x1=A11x1+A12x2

x2=A21x1+A22x2

Példa

x1=x1+2x2

x2=2x1+x2

Kezdeti feltételek:

x1(0)=1

x2(0)=1

A probléma kétféleképpen oldható meg: analitikusan és Laplace-transzformáció segítségével.

Az analitikus megoldás

A megoldás általános alakja

xha=Φ__(t)k_

ahol Φ__ az alaprendszer mátrixa, k_ pedig egy konstans vektor.

Φ__(t)=[s_1eλ1ts_2eλ2t]

ahol λi-k A__ sajátértékei, s_i-k pedig az i. sajátértékhez tartozó sajátvektorok.

A fenti példa analitikus megoldása

x1=x1+2x2

x2=2x1+x2



A__=[1221]


Sajátértékek kiszámítása:

det(A__λI__)=0



|1λ221λ|=(1λ)222=0



λ1=3λ2=1


A λ1-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:

(A__λ1I__)s_1=0


[2222][s11s12]=[00]


2s11+2s12=0

2s112s12=0


s11=s12Legyen:s_1=[11]


A λ2-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:

(A__λ2I__)s_2=0


[2222][s21s22]=[00]


2s21+2s22=0

2s21+2s22=0


s21=s22Legyen:s_2=[11]


Tehát az alaprendszer mátrixa:

Φ__(t)=[e3tete3tet]


Tehát a homogén, általános megoldás:

x_ha(t)=Φ__(t)k_

xha1(t)=k1e3t+k2et

xha2(t)=k1e3tk2et


Kezdeti feltételek érvényesítése:

x1(0)=1k1+k2=1

x2(0)=1k1k2=1



k1=0k2=1



xha1(t)=et

xha2(t)=et

Megoldás Laplace-transzformációval

A megoldás általános alakja

Ha adott egy differenciálegyenlet(-rendszer), ahol ismertek a kezdeti feltételek, akkor alkalmazható a Laplace-transzformációs megoldás: az egyenlet(rendszer) minden elemére alkalmazzuk a Laplace-transzformációt, ezáltal egy egyszerű algebrai egyenlet(rendszer)hez jutunk. Ezt megoldjuk, majd a megoldást visszatranszformáljuk.

Fontosabb Laplace-transzformáltak

A Laplace-transzformált jelölése: {f(t)}=F(s)

f(t) F(s)
0 0
tn n!sn+1
eat 1sa
sin(αt) αs2+α2
cos(αt) ss2+α2
f(t) sF(s)f(0)
f(t)dt F(s)s
f(tt0) et0sF(s)
eαtf(t) F(s+α)

A fenti példa megoldása Laplace-transzformáció segítségével

x1=x1+2x2

x2=2x1+x2

Kezdeti feltételek:

x1(0)=1

x2(0)=1

A Laplace-transzformáció után a következő egyenletrendszer adódik:

sX11=X1+2X2X1(s1)=1+2X2X1=2X2+1s1

sX2+1=2X1+X21+X2(s1)=2X1X2(s1)=22X2+1s11

X2(s1)=22X2+1s11

X2(s1)2=4X2+2(s1)

X2[(s1)24]=2(s1)

X2=2(s1)(s1)24=3ss22s3=(s3)(s3)(s+1)=1s+1

1{1s+1}=x2(t)=et

Ezt visszahelyettesítve az eredeti első egyenletbe:

X1(s1)=121s+1

X1=1s12s11s+1=s+1(s+1)(s1)2(s+1)(s1)=s+12(s+1)(s1)=s1(s+1)(s1)=1s+1

1{1s+1}=x1(t)=et

Visszakaptuk az analitikus módszerrel nyert megoldásainkat.

Inhomogén differenciálegyenlet-rendszerek

Definíció

Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével, valamint további időfüggvényekkel.

x_(t)=A__x_(t)+b_(t)

x1=A11x1+A12x2+b1(t)

x2=A21x1+A22x2+b2(t)

A megoldás általános alakja

Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is az inhomogén általános megoldást a homogén általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja.

x_ia(t)=x_ha(t)+x_ip(t)

A homogén, általános megoldás megkeresésének két módja fent látható. Az inhomogén partikuláris megoldás megtalálására alkalmas pedig az úgynevezett állandók variálásának módszere. Azért hívják ennek, mert látszólag ugyanúgy kell elkezdeni, mint a homogén rendszer megoldását, csak a konstansok helyett t-től függő függvényekkel (ci(t)) kell megszorozni a változók oszlopvektorait.

x_ip=c1(t)x_1+c2(t)x_2=Φ__(t)c_(t)

Ezt behelyettesítve az eredeti egyenletrendszerbe, azt nyerjük, hogy:

Φ__(t)c_(t)=b_(t)

Innen, tehát, _c_ deriváltja meghatározható úgy, mint:

c_(t)=Φ__1(t)b_(t)

Tehát _c_:

c_(t)=Φ__1(t)b_(t)dt

Tehát, az inhomogén, partikuláris megoldás:

x_ip(t)=Φ__(t)Φ__1(t)b_(t)dt