Homogén differenciálegyenlet-rendszerek
Definíció
Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével.
Példa
Kezdeti feltételek:
A probléma kétféleképpen oldható meg: analitikusan és Laplace-transzformáció segítségével.
Az analitikus megoldás
A megoldás általános alakja
ahol az alaprendszer mátrixa, pedig egy konstans vektor.
ahol -k sajátértékei, -k pedig az i. sajátértékhez tartozó sajátvektorok.
A fenti példa analitikus megoldása
Sajátértékek kiszámítása:
A -hez tartozó sajátvektor kiszámítása:
A -hez tartozó sajátvektor kiszámítása:
Tehát az alaprendszer mátrixa:
Tehát a homogén, általános megoldás:
Kezdeti feltételek érvényesítése:
Megoldás Laplace-transzformációval
A megoldás általános alakja
Ha adott egy differenciálegyenlet(-rendszer), ahol ismertek a kezdeti feltételek, akkor alkalmazható a Laplace-transzformációs megoldás: az egyenlet(rendszer) minden elemére alkalmazzuk a Laplace-transzformációt, ezáltal egy egyszerű algebrai egyenlet(rendszer)hez jutunk. Ezt megoldjuk, majd a megoldást visszatranszformáljuk.
Fontosabb Laplace-transzformáltak
A Laplace-transzformált jelölése:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A fenti példa megoldása Laplace-transzformáció segítségével
Kezdeti feltételek:
A Laplace-transzformáció után a következő egyenletrendszer adódik:
Ezt visszahelyettesítve az eredeti első egyenletbe:
Visszakaptuk az analitikus módszerrel nyert megoldásainkat.
Inhomogén differenciálegyenlet-rendszerek
Definíció
Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével, valamint további időfüggvényekkel.
A megoldás általános alakja
Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is igaz, hogy az inhomogén, általános megoldást a homogén, általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja.
A homogén, általános megoldás megkeresésének két módja fent látható. Az inhomogén partikuláris megoldás megtalálására alkalmas pedig az úgynevezett állandók variálásának módszere. Azért hívják ennek, mert látszólag ugyanúgy kell elkezdeni, mint a homogén rendszer megoldását, csak a konstansok helyett t-től függő függvényekkel () kell megszorozni a változók oszlopvektorait.
Ezt behelyettesítve az eredeti egyenletrendszerbe, azt nyerjük, hogy:
Innen, tehát, _c_ deriváltja meghatározható úgy, mint:
Tehát _c_:
Tehát, az inhomogén, partikuláris megoldás: