Mikor a nap feltolja a...

A VIK Wikiből

(A "Jól van dolga a mostani huszárnak" dallamára)


Csizmám szára a pökéstől be fényes
Én vagyok a ganajpusztai ménes
Megrakom az ganajjal a szekerem, szekerem de szekerem,
Tetejébe a rózsámat ültetem.

Mikor a nap feltolja a pofáját
Kihajtom én a gazduram gulyáját
Rácsapok a Riska tehén farára, farára de f@szára,
Áhítattal gondolok a babámra.

Amíg tinó s tehén van a világon
Nem akad meg az én szemem a lányon
Mert a lyány az felejti a szerelmet, szerelmet de szerelmet,
Kilenc leány nem ér meg egy tehenet.

Ha meghalok a síromon virág lesz
Arra jön a Riska tehén oszt megesz
Megesznek a tehenek oszt kiadnak, kiadnak de kisz@rnak,
Így kerülök ki a rétre ganajnak.

Háttérinfó: Tuzsontól tanultam a nótát, nem tudom, ő kitől merített. Éjszakai túrán, hajnalban tökéletes, valamint éjszakai buszjáraton, buliból hazafelé. (A közönség a harmadik versszak végét kiegészítette egy "Dehogynem!"-mel. :) )

Az első strófát Ervin bradának köszönhetjük, a We'Kings dalold(al)án további átirata is szerepel.

-- Bandita - 2006.08.30.