Informatika 2 - Socket kezelés labor
Ez az oldal az Informatika 2 című tárgy - Socket kezelés labor beugrókérdéseinek kidolgozását tartalmazza.
Az aktuális segédlet az aktuális (ajánlott) beugrókérdésekkel bejelentkezés után megtalálható a tanszéki honlapon a 1. gyakorlat segédlet címen (2013 tavasz).
Jelenleg még elég hiányos a kidolgozás, továbbá évről évre kismértékben változhatnak beugrókérdések. A tanszéki honlapról mindig elérhető az aktuális mérési útmutató, mely az aktuális beugrókérdéseket tartalmazza.
FONTOS: Ezektől eltérő kérdések is előfordulhatnak a beugrókban! Ezek csak irányadó kérdések, így ajánlott a segédlet alapos áttanulmányozása is.
Kérlek szerkesszétek, aktualizáljátok!
Mi a különbség a szerver és a kliens socket között?
Szerver:
- Bizonyos címen várja az igényeket, majd befutásuk után felépíti a kapcsolatot
- Csak passzív módon kommunikál, kliens által létrehozott kapcsolaton keresztül
Kliens:
- A szerver címére kapcsolódási kérést küld, amelyre az reagálhat
- Aktív módon kezdeményezi a kommunikációt
A cím összeállításánál miért szükséges a számokat konvertálni?
Több bájtos adatstruktúrák írják le a címek különböző részeit (címrész, portszám), és ezek ábrázolása lehet big endian vagy little endian bájtsorrendű, amikor a magasabb illetve az alacsonyabb helyiértékű bájtok vannak előbb. (Pl.: az x86 architektúra little endian, a SUN Sparc pedig big endian) A hálózati bájtsorrend mindig valamilyen megegyezés szerint szabványos, minden címnek abban a formátumban kell lennie.
Hogy ne kelljen külön kódot írni attól függően, hogy a gépünk éppen milyen architektúrájú, ezért használjuk a koncerziós függvényeket, amik minden számot a gép ("hoszt") bájtsorrendjéről a hálózat bájtsorrendjére alakítanak.
Milyen függvényekkel tud kommunikálni a kliens és a szerver?
Közvetlenül az int send(SOCKET, const void *, size_t, int)
és az int recv(SOCKET, void *, size_t, int)
függvényekkel tudnak egymásnak adatokat küldeni, de előtte további függvények segítségével kell a socketeket a kapcsolat felépítéséhez inicializálni.
A kommunikációs kapcsolatot hogyan zárhatja le a kliens, illetve a szerver oldal?
Az int closesocket(SOCKET)
(vagy linux alatt az int close(SOCKET)
) függvény meghívásával.
Írjon egy „hello világ” programot!
#include <stdio.h> int main(int argc, char** argv) { printf("Hello World!\n"); return 0; }
C-kód: Lementi egy állományba a „hello” szöveget!
#include <stdio.h> int main(int argc, char** argv) { // INNENTŐL KELL FILE* fp; fp = fopen("fajl.txt", "w"); if (!fp) { perror("fopen()-ben hiba volt") return -1; } fprintf(fp, "hello\r\n"); fclose(fp); // IDÁIG KELL return 0; }
C-kód: Az s leíróval reprezentált kliens kliens socket-en keresztül elküldi a „hello” szöveget!
int x; char message[] = "hello"; SOCKET s; // ... itt történne a socket inicializálása // INNENTŐL A LÉNYEG: x = send(s, (const void *)message, sizeof(message), 0); if (x<0) { perror("hiba a send() fv-ben"); return -1; } else { printf("%d byte elküldve\n", x); }
C-kód: Az s leíróval reprezentált kliens socketből képes 64 byte adat fogadására!
int x; char buffer[64]; // ... előtte történik a socket inicailizálása // A LÉNYEG: x = recv(s, (void *)buffer, sizeof(buffer), 0); if (x<0) printf("olvasási hiba\n"); if (x>0) printf("olvasás sikeres\n"); if (x==0) printf("olvasás sikeres, a kapcsolat lezárult\n");
C-kód: Megvizsgálja, hogy az str1 és str2 nevű karaktertömbök tartalma megegyezik-e!
int strcmp(const char*, const char*)
függvény dokumentációja
int x; char str1[]="qwerty"; char str2[]="spqr"; x=strcmp(str1, str2); if (x==0) printf("a két string azonos\n"); else printf("a két string különböző\n");
C-kód: Megvizsgálja, hogy az str1 nevű karakter tömb tartalmazza-e az str2 nevű karakter tömb értékét!
char* strstr(char*, const char*)
függvény dokumentációja
char str1[]="qwerty"; char str2[]="spqr"; char *temp; temp=strstr(str1, str2); if (temp!=NULL) printf("az első string tartalmazza a másodikat\n"); else printf("az első string nem tartalmazza a másodikat\n");
Egy HTTP kommunikációban milyen felek vesznek részt és mi a feladatuk?
- Kliens (böngésző):
- A beírt internetcím alapján megállapítja a szerver IP-címét (lekérdezi egy DNS-szervertől (link: Wikipédia) egy külön kapcsolaton keresztül)
- TCP/IP-kapcsolatot hoz létre a szerver felé
- HTTP-kéréseket küld a szerver felé
- Szerver:
- Nyilvánosan elérhető socketeken keresztül várja a kliensek kapcsolódási kérelmeit
- HTTP-válaszokat küld a kliens kéréseire (normális esetben például a kért oldalt szolgálja ki, egyéb esetben hibaüzenettel válaszol)
- Kliensek kéréseire egyéb módon is reagálhat a szerveren (előre meghatározott programot lefuttathat, adatbázist módosíthat, stb.)
- A válasz végén lebonthatja a kapcsolatot
A HTTP protokollban a kliens hogyan jelzi a kérés fejlécének végét?
Egy <CR><LF><CR><LF>
sorozattal (0x0D 0x0A 0x0D 0x0A
bájtok). Ez magyarul két sortörést (entert) jelent (egy sortörés egy CR-LF). Ha úgy tetszik, akkor egy üres fejléc beszúrásával (mintha a két sortörés között lenne egy üres fejléc).
A HTTP GET kérés hogyan közli a lekérendő dokumentum nevét és elérhetőségét?
A küldött parancs (pl. GET
) után egy szóközzel elválasztva következik a dokumentum helye a szerver gyökérkönyvtárához képest. Pl. a www.google.com szervernek küldött GET / HTTP/1.0
kérés magát a gyökérkönyvtárat kéri le (ezt jelöli a perjel).
A web szerver hogyan jelzi, ha hiba történt a dokumentum lekérése során?
A válasz tartalmaz egy státuszkódot (hibakódot). A 200-as státuszkódok a megfelelő választ jelentik (pl. 200 OK), a 300-asok az átirányítást (pl. 302 Found), a 400-asok a kliens-oldali hibából adódóan nem teljesíthető kérést (pl. 404 Not Found, 403 Forbidden), az 500-asok a szerver-oldali hibából adódóan nem teljesíthető kérést (pl. 500 Internal Server Error)
A (HTTP 1.1-es) válaszkódok bővebben megtalálhatóak a http://www.w3.org/Protocols/rfc2616/rfc2616-sec6.html oldalon vagy a Wikipédián: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_HTTP_status_codes
Mi az a két mód, ahogy a web szerver jelezheti a dokumentum méretét (végét)?
A fejlécben előre elküldheti a dokumentum méretét (pl. Content-Length fejléc mező), vagy az átvitel befejezése után simán bontja a TCP/IP-kapcsolatot.