InfElmTetel13

A VIK Wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Unknown user (vitalap) 2012. október 21., 20:59-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{GlobalTemplate|Infoalap|InfElmTetel13}} vissza InfelmTetelek-hez <style> li {margin-top: 4px; margin-bottom: 4px;} </style> ==Stacionárius forrá…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Ez az oldal a korábbi SCH wikiről lett áthozva.

Ha úgy érzed, hogy bármilyen formázási vagy tartalmi probléma van vele, akkor, kérlek, javíts rajta egy rövid szerkesztéssel!

Ha nem tudod, hogyan indulj el, olvasd el a migrálási útmutatót.


vissza InfelmTetelek-hez <style> li {margin-top: 4px; margin-bottom: 4px;} </style>


Stacionárius forrás változó szóhosszúságú kódolása

Ráhangolódás

Ha egy stacionárius forrást k hosszúságú blokkokban tömörítünk, akkor k növelésével az egy forrásbetűre jutó átlagos kódszóhosszt csökkenthetjük, és tetszőlegesen megközelíthetjük az H(X1)logs hányadost, de az alá nem juthatunk. A blokkhossz növelésének a gyakorlatban határt szab, hogy a nagyobb blokkokhoz több adatot kell összevárni, ami növeli a késleltetést. A nagyobb blokkok több erőforrást is igényelnek.

Formális alak

Kódoljuk az 𝕏=X1,X2,... forrást az f:αkβ* EGYÉRTELMŰEN DEKÓDOLHATÓ(*) kóddal k hosszúságú blokkokban. Legyen L=1kE|f(X1,X2,...,Xk)| egy blokkhoz tartozó kódszó átlagos hosszának egy forrásbetűre jutó értéke. Mivel 𝕏 stacionárius, ezért ez az érték azonos tetszőleges k db egymás után következő forrásbetűhöz rendelt kódszó esetén.

Ekkor LH(X1)logs mindig fennáll.
Ha a k blokkhosszt növeljük, akkor tetszőleges 0ϵ-ra igaz, hogy: LH(X1)logs+ϵ

Megjegyzések

(*) A kódnak egyértelműen dekódolhatónak kell lennie, egyébként tetszőlegesen rövid átlagos kódszóhossz elérhető lenne, és az alsó korlát nem lenne érvényes.

-- Sales - 2006.06.24.