„Laboratórium 2 - 8. Mérés ellenőrző kérdései” változatai közötti eltérés

A VIK Wikiből
David14 (vitalap | szerkesztései)
David14 (vitalap | szerkesztései)
44. sor: 44. sor:


==7. Mi a kapcsolat a kéttárolós lengő tag csillapítása és csillapítatlan  sajátfrekvenciája valamint a hozzátartozó pólusok között? ==
==7. Mi a kapcsolat a kéttárolós lengő tag csillapítása és csillapítatlan  sajátfrekvenciája valamint a hozzátartozó pólusok között? ==
A kéttárolós lengő tag átviteli függvénye:
<math>W(s)={\omega_0^2 \over s^2 + 2 \xi \omega_0 s + \omega_0^2 }</math>
Pólusai: <math>s_{1,2}=-\sigma_e \pm j \omega_e= - \xi \omega_0 \pm j \omega_0 \sqrt{1 - \xi^2}</math>
Csillapítás: <math>0<\xi<1</math>
Csillapítatlan sajátfrekvencia: <math>\omega_0 = {1 \over T}</math>
Aszimptotikus amplitúdó menete az <math>\omega_0</math> helyen törésfrekvenciával rendelkezik, rezonanciahelye és az amplitúdó értéke a rezonancia helyén <math>\xi</math>-től függ.
Nincs rezonancia, ha <math>\xi \geq {1 \over \sqrt{2} } \approx 0.0707</math>.
A <math>v(t)</math> átmeneti függvénynek ezzel szemben <math>\Delta v > 0</math> túllövése van, ha <math>\xi <1</math>


==8. Mi biztosítja a konstans alapjel követését állapot-visszacsatolt rendszerekben? ==
==8. Mi biztosítja a konstans alapjel követését állapot-visszacsatolt rendszerekben? ==

A lap 2014. február 7., 00:24-kori változata


1. Milyen identifikációs rendszermodelleket ismer?

AR, ARX, IV, ARMAX stb. Ezek a modellek a MATLAB System Identification (röviden IDENT) toolboxa segítségével identifikálhatók. ARX modell a klasszikus LS (least squares) becsléssel is identifikálható. A módszerek érzékenyek a jel és zaj korreláltságára, amelyen segédváltozók (IV) alkalmazásával lehet javítani. Az ARMAX modell már általánosabb zajstruktúrát alkalmaz, de identifikációja numerikusan bonyolultabb módszert igényel, nevezetesen a kvázi Newton-módszert. Lásd elméleti alapok.

2. Miért van szükség identifikációra?

Az identifikáció célja dinamikus modell nyerése az ismeretlen rendszerről, a szabályozástechnikában a szabályozott szakaszról. Dinamikus modell hiányában csak kísérletezéssel tudnánk egyszerű szabályozók paraméterbeállítását megkeresni. A dinamikus modell ismerete lehetővé teszi elméletileg megalapozott szabályozások tervezését, amely minimálissá teszi a reális folyamaton való kísérletezést. A modell jó, ha azonos bemenő jel mellett a kimenetén hasonlóan válaszol, mint az ismeretlen rendszer. A modellel szemben pótlólagos elvárásaink is lehetnek, mint például az, hogy az identifikációval kapott diszkrétidejű modellnek legyen folytonosidejű megfelelője. Ez a negatív valós pólusokkal áll kapcsolatban a z-tartományban.

3. Mit értünk állapot-visszacsatolás alatt?

Állapot-visszacsatolás alatt azt értjük, hogy a szabályozó kimenő jelét (a beavatkozó jelet) az állapotokból állítjuk elő. Lineáris állapot-visszacsatolás esetén folytonos időben u(t)=Kx(t), diszkrét időben pedig u(iT)=Kx(it), vagy röviden ui=Kxi, ahol T a mintavételi idő. Egyváltozós (SISO) rendszer esetén K sorvektor.

4. Mi lesz állapot-visszacsatolás esetén a zárt rendszer karakterisztikus egyenlete?

Folytonos időben:

  • A szakasz állapotegyenlete: x˙=Ax+Bu
  • A zárt rendszer állapotegyenlete: x˙=(ABK)x
  • A zárt rendszer karakterisztikus egyenlete: φc(s)=det(sI(ABK))

Diszkrét időben:

  • A szakasz állapotegyenlete: xi+1=Φxi+Γui
  • A zárt rendszer állapotegyenlete: xi+1=(ΦΓK)xi
  • A zárt rendszer állapotegyenlete: φc(z)=(zI(ΦΓK))

A pólusáthelyezési feladatban előírjuk a zárt rendszer karakterisztikus egyenletét (ami ekvivalens a zárt rendszer pólusainak, azaz a velük megegyező sajátértékeknek az előírásával), és keressük az ehhez szükséges állapot-visszacsatolást. Vegyük észre az algebrai hasonlóságot a folytonosidejű és diszkrétidejű feladat esetén.

5. Mik a fő problémák az egyszerű u=-Kx állapot-visszacsatolás esetén tipikus irányítási rendszerekben?

Az egyik probléma az, hogy az állapotvektornak az összes komponense általában nem mérhető, például SISO esetben csak a kimenő jelet méri egy érzékelő, ezért állapotmegfigyelőt célszerű alkalmazni a becslés előállítására és bevonásába a beavatkozó jel számításába. A másik probléma, hogy az egyszerű állapot-visszacsatolás nem veszi figyelembe az alapjelet (más néven referencia jelet), ezért pótlólagos figyelembevételéről külön kell gondoskodni, lásd Nx,Nu

6. Mi a domináns póluspár?

A szabályozási kör s1,2=σe±jωe póluspárját dominánsnak nevezzük, ha a zárt szabályozási kör dinamikus minőségi jellemzőit lényegében s1,2 határozza meg. Ennek feltétele, hogy a többi stabil pólusra teljesüljön |Re{si}|>3σe, mert ekkor a többi pólus okozta tranziens már lecseng az első maximumig terjedő időpont (Tm), a túllövés (Δv) és a beállási idő (T2%) számításakor. Ebben az esetben jó közelítéssel:

Tm=πωe

Δv=exp(πσeωe)=exp(πξ1ξ2)

T2%=ln(50)σe5σe

7. Mi a kapcsolat a kéttárolós lengő tag csillapítása és csillapítatlan sajátfrekvenciája valamint a hozzátartozó pólusok között?

A kéttárolós lengő tag átviteli függvénye:

W(s)=ω02s2+2ξω0s+ω02


Pólusai: s1,2=σe±jωe=ξω0±jω01ξ2


Csillapítás: 0<ξ<1

Csillapítatlan sajátfrekvencia: ω0=1T


Aszimptotikus amplitúdó menete az ω0 helyen törésfrekvenciával rendelkezik, rezonanciahelye és az amplitúdó értéke a rezonancia helyén ξ-től függ.

Nincs rezonancia, ha ξ120.0707.

A v(t) átmeneti függvénynek ezzel szemben Δv>0 túllövése van, ha ξ<1

8. Mi biztosítja a konstans alapjel követését állapot-visszacsatolt rendszerekben?

9. Miért szükséges állapotmegfigyelő alkalmazása?

10. Mi a kapcsolat a "terhelés" elnevezés és a zavaró jel között?

11. Hogyan küszöbölhető ki a terhelés hatása?

12. Mit értünk diszkrétidejű aktuális megfigyelő alatt és mik az előnyei?

13. Miért érdemes integrátort tenni a szabályozási körbe?

14. Hogyan képződik le egy folytonos idejű pólus a diszkrétidejű tartományba?

15. Mit okoznak a megfigyelő sajátértékei a zárt rendszer átviteli függvényében?