„Laboratórium 2 - 7. Mérés ellenőrző kérdései” változatai közötti eltérés
a →13. |
|||
| 159. sor: | 159. sor: | ||
bemenő analóg jel és a kvantálási zaj összegeként modellezzük. | bemenő analóg jel és a kvantálási zaj összegeként modellezzük. | ||
== 14. == | == 14. Definiálja a D/A átalakító beállási idejét! == | ||
[[File:Labor2_mérés7_ábra7.jpg|500px]] | |||
A mai korszerű D/A átalakítók többnyire tartalmaznak egy belső buffer regisztert, amely a | |||
bemeneti digitális jelet eltárolja és meghajtja az átalakítót magát. A D/A átalakító beállási idejét | |||
úgy definiálják, hogy a digitális bemenetben történő változástól a kimeneti jel végső értékétől ±1/2 | |||
LSB-re történő beállásáig eltelt idő. Mivel a belső regiszter késleltetését általában nem tudjuk | |||
mérni, emiatt elterjedt az önmagában a kimeneti jel | |||
alapján definiált beállási idő. Ez a kezdeti értékhez | |||
képesti ±1/2 LSB-s hibasáv elhagyása, és a végső | |||
értékhez képesti ±1/2 LSB-s hibasávban maradásig | |||
eltelt idő. A gyártók legtöbbször egy adatot adnak meg | |||
a beállási idő alatt: vagy az úgynevezett végérték beállási időt | |||
(full-scale settling time), amely a 0 bemeneti értékből a | |||
2^N-1 értékhez tartozó beállási idő, illetve a középponti | |||
beállási időt (midscale settling time), ami a 0111…1 | |||
értékből 1000…0 értékbe (vagy 1000…0 értékből | |||
0111…1 értékbe) váltáshoz szükséges idő. | |||
== 15. == | == 15. == | ||
[[Category:Villanyalap]] | [[Category:Villanyalap]] | ||