„Informatika 2 - Socket kezelés labor” változatai közötti eltérés
linkek az elejére |
|||
19. sor: | 19. sor: | ||
== A cím összeállításánál miért szükséges a számokat konvertálni? == | == A cím összeállításánál miért szükséges a számokat konvertálni? == | ||
Több bájtos adatstruktúrák írják le a címek különböző részeit (címrész, portszám), és ezek ábrázolása lehet ''big endian'' vagy ''little endian'' bájtsorrendű, amikor a magasabb illetve az alacsonyabb helyiértékű bájtok vannak előbb. (Pl. az x86 architektúra little endian, a SUN Sparc.) A hálózati bájtsorrend mindig valamilyen megegyezés szerint szabványos, minden címnek abban a formátumban kell lennie. | |||
Hogy ne kelljen külön kódot írni attól függően, hogy a gépünk éppen milyen architektúrájú, ezért használjuk a koncerziós függvényeket, amik minden számot a gép ("hoszt") bájtsorrendjéről a hálózat bájtsorrendjére alakítanak. | |||
== Milyen függvényekkel tud kommunikálni a kliens és a szerver? == | == Milyen függvényekkel tud kommunikálni a kliens és a szerver? == |
A lap 2013. február 13., 19:16-kori változata
Ez az oldal az Informatika 2 című tárgy - Socket kezelés labor beugrókérdéseinek kidolgozását tartalmazza. Ezek bejelentkezés után megtalálhatóak a tanszéki honlapon a 2. labor segédlet címen (2013 tavasz).
Jelenleg még elég hiányos a kidolgozás, továbbá évről évre kismértékben változhatnak beugrókérdések. A tanszéki honlapról mindig elérhető az aktuális mérési útmutató, mely az aktuális beugrókérdéseket tartalmazza.
Kérlek szerkesszétek, aktualizáljátok!
Mi a különbség a szerver és a kliens socket között?
Szerver:
- Bizonyos címen várja az igényeket, majd befutásuk után felépíti a kapcsolatot
- Csak passzív módon kommunikál, kliens által létrehozott kapcsolaton keresztül
Kliens:
- A szerver címére kapcsolódási kérést küld, amelyre az reagálhat
- Aktív módon kezdeményezi a kommunikációt
A cím összeállításánál miért szükséges a számokat konvertálni?
Több bájtos adatstruktúrák írják le a címek különböző részeit (címrész, portszám), és ezek ábrázolása lehet big endian vagy little endian bájtsorrendű, amikor a magasabb illetve az alacsonyabb helyiértékű bájtok vannak előbb. (Pl. az x86 architektúra little endian, a SUN Sparc.) A hálózati bájtsorrend mindig valamilyen megegyezés szerint szabványos, minden címnek abban a formátumban kell lennie.
Hogy ne kelljen külön kódot írni attól függően, hogy a gépünk éppen milyen architektúrájú, ezért használjuk a koncerziós függvényeket, amik minden számot a gép ("hoszt") bájtsorrendjéről a hálózat bájtsorrendjére alakítanak.
Milyen függvényekkel tud kommunikálni a kliens és a szerver?
A kommunikációs kapcsolatot hogyan zárhatja le a kliens, illetve a szerver oldal?
- int closesocket(SOCKET s) rendszerhívás
- Linux alatt: int close(int s)
Írjon egy „hello világ” programot!
C-kód: Lementi egy állományba a „hello” szöveget!
C-kód: Az s leíróval reprezentált kliens kliens socket-en keresztül elküldi a „hello” szöveget!
int x; char message[]="hello"; x=send(s, (const void *)message, sizeof(message), 0); if (x<0) printf("írási hiba\n"); else printf("%d byte elküldve\n", x);
C-kód: Az s leíróval reprezentált kliens socketből képes 64 byte adat fogadására!
int x; char *buffer; buffer=(char *)malloc(sizeof(char)*64); /* 16 byte hely lefoglalása */ x=recv(s, (void *)buffer, sizeof(buffer), 0); if (x<0) printf("olvasási hiba\n"); if (x==0) printf("olvasás sikeres, a kapcsolat lezárult\n"); if (x>0) printf("olvasás sikeres\n"); free(buffer);
C-kód: Megvizsgálja, hogy az str1 és str2 nevű karakter tömbök tartalma megegyezik-e!
int x; char str1[]="qwerty"; char str2[]="spqr"; x=strcmp(str1, str2); if (x==0) printf("a két string azonos\n"); else printf("a két string különbözı\n");
C-kód: Megvizsgálja, hogy az str1 nevű karakter tömb tartalmazza-e az str2 nevű karakter tömb értékét!
char str1[]="qwerty"; char str2[]="spqr"; char *temp; temp=strstr(str1, str2); if (temp!=NULL) printf("az elsı string tartalmazza a másodikat\n"); else printf("az elsı string nem tartalmazza a másodikat\n");
Egy HTTP kommunikációban milyen felek vesznek részt és mi a feladatuk?
- Kliens (böngésző):
- A beírt cím alapján megállapítja a szerve IP-címét (DNS fordítás is!)
- TCP/IP-kapcsolatot hoz létre a szerver felé
- HTTP-kéréseket küld a szerver felé
- Szerver:
- HTTP-válaszokat küld a kliens kéréseire (nincs hiba: lekért oldalt tartalmazza)
- Bizonyos kérésekre egy adatbázisban módosíthat
- A válasz végén lebontja a kapcsolatot
A HTTP protokollban a kliens hogyan jelzi a kérés fejlécének végét?
Két <CR><LF> sorozattal (0x0D 0x0A 0x0D 0x0A byteok).
A HTTP GET kérés hogyan közli a lekérendő dokumentum nevét és elérhetőségét?
A küldött parancs (pl. GET) után egy szóközzel elválasztva következik a dokumentum helye a szerver gyökérkönyvtárához képest. Pl. a www.google.com szervernek küldött GET / HTTP/1.0 lekérés magát a gyökérkönyvtárat kéri le (perjel).
A web szerver hogyan jelzi, ha hiba történt a dokumentum lekérése során?
A válasz tartalmaz egy státuszkódot (hibakódot). Ha ennek első számjegye 4-es, az kliensoldali hibát jelent (pl. 404 Not found), ha 5-ös, az szerveroldali hiba (pl. 500 Internal Server Error).
A (HTTP 1.1-es) válaszkódok bővebben megtalálhatóak itt: http://www.w3.org/Protocols/rfc2616/rfc2616-sec6.html
Mi az a két mód, ahogy a web szerver jelezheti a dokumentum méretét (végét)?
A fejlécben előre elküldheti a dokumentum méretét (pl. Content-Length fejléc mező), vagy az átvitel befejezése után simán bontja a TCP/IP-kapcsolatot.