„Fizika 2 - Ellenőrző kérdések és válaszok” változatai közötti eltérés
| 541. sor: | 541. sor: | ||
==XXXV. Fejezet== | ==XXXV. Fejezet== | ||
===A01. Az eltolási áram definíciója=== | |||
=== | |||
<math> I_d = \varepsilon_0 \frac{d\Phi_E}{dt} </math> | <math> I_d = \varepsilon_0 \frac{d\Phi_E}{dt} </math> | ||
=== | ===A02. Az Ampere-Maxwell egyenlet=== | ||
<math> \oint B dl = \mu_0 (I + \varepsilon_0 \frac{d\Phi_E}{dt}) </math> | <math> \oint B dl = \mu_0 (I + \varepsilon_0 \frac{d\Phi_E}{dt}) </math> | ||
=== | ===A03. A négy Maxwell egyenlet (mint az elektrodinamika axiómarendszere) === | ||
<table border="1" cellpadding="8" cellspacing="0"> | <table border="1" cellpadding="8" cellspacing="0"> | ||
| 585. sor: | 583. sor: | ||
[http://hu.wikipedia.org/wiki/Maxwell-egyenletek Wikipedia] | [http://hu.wikipedia.org/wiki/Maxwell-egyenletek Wikipedia] | ||
=== | ===A04. Az elektromágneses hullámok hullámegyenlete=== | ||
<math> \frac{\partial^2 E_y}{\partial x^2} = \mu_0 \varepsilon_0 \frac{\partial^2 E_y}{\partial t^2} </math><br /> | <math> \frac{\partial^2 E_y}{\partial x^2} = \mu_0 \varepsilon_0 \frac{\partial^2 E_y}{\partial t^2} </math><br /> | ||
<math> \frac{\partial^2 B_z}{\partial x^2} = \mu_0 \varepsilon_0 \frac{\partial^2 B_z}{\partial t^2} </math> | <math> \frac{\partial^2 B_z}{\partial x^2} = \mu_0 \varepsilon_0 \frac{\partial^2 B_z}{\partial t^2} </math> | ||
=== | ===A05.Az elektromágneses síkhullám (E,B) szerkezete=== | ||
# A hullámfrontok a terjedés irányára merőleges síkfelületek | # A hullámfrontok a terjedés irányára merőleges síkfelületek | ||
# Az E és B vektorok egymásra merőlegesek. | # Az E és B vektorok egymásra merőlegesek. | ||
# Az E és B vektorok azonos fázisú, haladási irányra merőleges transzverzális hullámmozgást reprezentálnak. | # Az E és B vektorok azonos fázisú, haladási irányra merőleges transzverzális hullámmozgást reprezentálnak. | ||
=== | ===A06. A vákuumbeli fénysebesség és az kapcsolata=== | ||
<math> c = \frac{1}{\sqrt{\mu_0 \varepsilon_0}} </math> | <math> c = \frac{1}{\sqrt{\mu_0 \varepsilon_0}} </math> | ||
=== | ===A07. A Poynting-vektor definíciója és fizikai tartalma=== | ||
<math> \overrightarrow{S} = \frac{1}{\mu_0} (\overrightarrow{E} \times \overrightarrow{B}) </math> | <math> \overrightarrow{S} = \frac{1}{\mu_0} (\overrightarrow{E} \times \overrightarrow{B}) </math> | ||
=== | ===A08. Az elektromágneses hullám energiája és impulzusa közötti kapcsolat.=== | ||
U = cp | U = cp | ||
===B01. Homogén, idõben változó elektromos mezõben fellépõ mágneses tér=== | |||
=== | |||
Jó, de mi a kérdés? Hogy milyen ez a mágneses tér? Ezt írja le a megfelelő Maxwell egyenlet, amit már egyszer kérdeztél. | Jó, de mi a kérdés? Hogy milyen ez a mágneses tér? Ezt írja le a megfelelő Maxwell egyenlet, amit már egyszer kérdeztél. | ||
=== | ===B02. Gyorsuló töltés által keltett elektromágneses hullámok kvalitatív magyarázata=== | ||
Az elektromágneses hullámok keltésének számos módja van. Mindegy azon alapul, hogy gyorsuló töltések elektromágneses sugárzást bocsájtanak ki. A 35-12 ábra szemlélteti a sugárzás eredetét. A 35-l2a ábrán, a töltés | Az elektromágneses hullámok keltésének számos módja van. Mindegy azon alapul, hogy gyorsuló töltések elektromágneses sugárzást bocsájtanak ki. A 35-12 ábra szemlélteti a sugárzás eredetét. A 35-l2a ábrán, a töltés eredetileg az O pontban nyugalomban van, az erővonalstruktúra gömbszimnesrikus. A t = 0 időpontban rövid dt ideig gyorsul és az 0’ pontba érve v = 0,2 c sebességet ér el, majd attól fogva állandó sebességgel halad és a t időpontban eléri a P pontot. Ekkor az erővonalak „összenyomódnak” (3- 12b ábra). Van tehát egy belső, „összenyomódott” térerősségstruktúra, és egy külső, eredeti, gömbszimmetrikus térerősségeloszlás, ahová még a gyorsuló, majd egyenletes sebességű mozgás hatása nem ért el. E két tartomány közötti törésvonal c sebességgel mozog kifelé, ez az a tartomány, amely a gyorsulásra vonatkozó információt őrzi. Tehát, O körül ct-nél nagyobb távolságokra, a gyorsulásra vonatkozó információ még nem érkezett meg, és a térerősségvonalak O felé, mint centrum felé mutatnak. O’-től ct-nél kisebb távolgokban az erővonalak a töltés pillanatnyi P helye felé mutatnak (35-l2b ábra). A két tartományt elválasztó törésvonalnak (rétegnek) fontos tulajdonsága, hogy ott az elektromos térerősségnek transzverzális komponense van. Ez a szétterjedő hullámban megjelenő transzverzális E térerősségű elektromos erőtér eredete. | ||
=== | ===B02. Az elektromágneses hullámok impulzusának fizikai magyarázata=== | ||
Elektromágneses hullámnak kitett vezető lemezben lévő elektron v driftsebességgel kezd mozogni (azaz, mintha egy viszkózus kozegben lenne). Így F = vb az elektronra ható erő (b a "surlódási állandó"), melyet az elektromos tér fejt ki: F = Ee (e az elektron (elemi) töltése). --> | Elektromágneses hullámnak kitett vezető lemezben lévő elektron v driftsebességgel kezd mozogni (azaz, mintha egy viszkózus kozegben lenne). Így F = vb az elektronra ható erő (b a "surlódási állandó"), melyet az elektromos tér fejt ki: F = Ee (e az elektron (elemi) töltése). --> | ||
<math> E_y = E_0 sin(\omega t) </math><br /> | <math> E_y = E_0 sin(\omega t) </math><br /> | ||
| 636. sor: | 632. sor: | ||
=== | ===B03. A sugárnyomás fogalma és fellépésének kvalitatív magyarázata.=== | ||
Azt az előző pontban láttuk, hogy az elektromágneses hullám erőt fejt ki a felületre. Az egységnyi felületre ható erőt hívjuk sugárnyomásnak (fénynyomásnak). | Azt az előző pontban láttuk, hogy az elektromágneses hullám erőt fejt ki a felületre. Az egységnyi felületre ható erőt hívjuk sugárnyomásnak (fénynyomásnak). | ||
==XXXVI. Fejezet== | ==XXXVI. Fejezet== | ||