„Analízis (MSc) típusfeladatok” változatai közötti eltérés

A VIK Wikiből
Csala Tamás (vitalap | szerkesztései)
Csala Tamás (vitalap | szerkesztései)
236. sor: 236. sor:
* Az <math>u_x' = 1</math>, ezt bármilyen függvényre alkalmazva visszakapjuk az eredeti függvény (a sima zárójeles jelölés a disztribúció használatára itt nagyon félreérthető):
* Az <math>u_x' = 1</math>, ezt bármilyen függvényre alkalmazva visszakapjuk az eredeti függvény (a sima zárójeles jelölés a disztribúció használatára itt nagyon félreérthető):


<math> u_x'(\sigma_2\tau_3(\varphi(x))) = <1, \sigma_2\tau_3(\varphi(x))> = <\sigma_2\tau_3\delta_x, \varphi(x)></math>
<math> u_x'(\sigma_2\tau_3(\varphi(x))) = <1, \sigma_2\tau_3(\varphi(x))> = <\sigma_2\tau_3\delta_x, \varphi></math>


* Majd értékeljük ki a disztribúciót a <math>\varphi(x) = e^{-x^2}</math> függvényen:
* Majd értékeljük ki a disztribúciót a <math>\varphi = e^{-x^2}</math> függvényen:
<math><\sigma_2\tau_3\delta(x), e^{-x^2}> = \int_{-\infty}^{\infty}\delta (2(x - 3)) 3e^{-x^2}dx = \left. 3e^{-x^2} \right|_{x=3} = 3e^{-9}</math>
<math><\sigma_2\tau_3\delta_x, e^{-x^2}> = \int_{-\infty}^{\infty}\delta (2(x - 3)) 3e^{-x^2}dx = \left. 3e^{-x^2} \right|_{x=3} = 3e^{-9}</math>
}}
}}



A lap 2016. május 26., 14:57-kori változata

Integrál trafók témakör

Laplace trafó diff-egyenlet

1) [2015ZH1] Laplace transzformáció segítségével számítsuk ki x(t)-t, ha

Megoldás:
  • Vegyük mindkét egyenlet Laplace trafóját ():

  • Az egyenleteket átrendezve, és x(0), y(0)-t behelyettesítve:

  • Mátrixos alakra hozva:

  • Megoldás X-re (a számlálóban a mátrix első oszlopa le lett cserélve az egyenlet jobb oldalára. Ha y-t számolnánk, akkor a második oszlopot kéne lecserélni):

  • Az inverz laplacehoz bontsuk parciális törtekre:

  • Együtthatókat összehasonlítva:

  • Ahonnan:

  • Vagyis
  • Tehát a táblázat alapján

2) [2016ZH1] Laplace transzformáció segítségével számítsuk ki x(t)-t, ha

Megoldás:
  • Vegyük mindkét egyenlet Laplace trafóját:

  • Átrendezve és mátrixos alakra hozva:

  • Megoldás X-re:

  • Parc törtek:

  • Ahonnan:

  • Inverz Laplace után:

3) [2016ZH1] Transzformáljuk elsőrendűvé a differenciálegyenlet Laplace transzformációval (Nem kell megoldani!)!

Megoldás:
  • Számítsuk ki a tagok Laplace trafóját (x szerint):
  • Tehát az egyenlet Laplace transzformáltja (elsőrendű Y-ban):

Laplace trafó szabályok alkalmazása

1) [2016PZH] Számítsuk ki az alábbi jobboldali határétrékeket:

Megoldás:
  • Számoljuk ki -et!

  • Vegyük ennek az egyenletnek a végtelenben vett határértékét:
    • Egy Laplace trafó, és annak bármelyik deriváltja nullázhoz tart a végtelenben:
  • Tehát:

  • Amiből:

  • Csináljuk meg ugyanezt -re!

  • Vagyis:

  • Amiből:

  • Végül csináljuk meg ugyanezt -re!

  • Itt a határérték picit bonyolultabb:

  • Amiből:

Fourier diff-egyenlet

1) [2015ZH1] Oldjuk meg Fourier transzformáció segítségével!

Megoldás:
  • Vegyük az egyenlet Fourier trafóját (a táblázatban a Fourier trafó y függvénye, de az y itt mást jelent, a táblázatbeli y-ok helyére írjuk s-t, illetve vezessük be az alábbi jelölést: )!:

  • Átrendezve:

  • Aminek a disztribúció értelemben vett megoldás Y-ra:
    • Ha , akkor leoszthatunk vele.
    • Ha , akkor , vagyis bármilyen konstans lehet, ezt jelöljük pl c-vel.

  • Az összeg jobboldali tagja egyszerűsíthető, ha kihasználjuk, hogy az egy disztribúció (a a nevezőben lévő s-be is nullát helyettesít):

  • Vagyis:

  • Aminek vegyük az inverz Fourier transzformáltját:
    • Megjegyzés: A táblázatban szerepel , de nekünk inverz trafó kell

2) [2016ZH1] Transzformáljuk elsőrendűvé a differenciálegyenlet Fourier transzformációval (Nem kell megoldani!)!

Megoldás:
  • Számítsuk ki az egyenlet tagjainak Fourier trafóját (x szerint):
  • Vagyis az egyenlet Fourier trafója (elsőrendű diff-egyenlet -ra):

Fourier trafó szabályok alkalmazása

1) [2015ZH1] Számítsuk ki az Fourier transzformáltját, ha tudjuk, hogy

Megoldás:

Vezessük be a jelölést!

Disztribúciók

1) [2015ZH1] Adjuk meg és lineáris kombinációjaként az disztribúciót!

Megoldás:
  • Nézzük meg, hogy egy függvényre hogyan viselkedik a feladatban szereplő disztribúció!

  • Vagyis:

2) [2016ZH1] Számítsuk ki a reguláris disztribúcuó és a disztribúció konvolúciójának hatását a függvényre:

Megoldás:
  • Elődáson volt, hogy
  • Ezt felasználva alkalmazzuk a disztribúciót a függvényre:


3) [2016ZH1] Mi az disztribúció értelemben vett egyenelet összes megoldása? (+1 miért?)

Megoldás:

  • Ha , akkor leoszthatunk vele, és azt kapjuk, hogy .
  • Ha , akkor , vagyis bármilyen konstans értéket felvehet, ezt jelöljük pl c-vel.
  • Tehát ha , akkor , ha , akkor tetszőleges értékű, ez röviden:


4) [2016ZH1] Adjuk meg az disztribúciót a eltolt deriváltjainak lineáris kombinációjaként!

Megoldás:

5) [2016PZH] Legyen u az által generált reguláris disztribúció, . Számítsuk ki -t!

Megoldás:
  • Először szabaduljunk meg a konvulúciótól:

  • Az , ezt bármilyen függvényre alkalmazva visszakapjuk az eredeti függvény (a sima zárójeles jelölés a disztribúció használatára itt nagyon félreérthető):

  • Majd értékeljük ki a disztribúciót a függvényen:

Wavelet trafók

Megjegyzés: a kitevőbe írt törtek (pl: ) sok böngészőben hibásan jelennek meg, ezért ezekben az esetekben törtek helyett osztás jelet fogok használni.


1) [2015ZH1] Legyen , a mexikói kalap wavelet.

a) Legyen .

b) Legyen . Tudjuk, hogy

Megoldás:

a) A wavelet Fourier trafóját közvetlenül megkaphatjuk a wavelet kiértékelése nélkül:

A táblázatban nincs benne, de közismert, hogy

A táblázatból kiolvasott képletbe behelyettesítve:


b)

Helyettesítésel integrállal tegyük egyszerűbbé a fenti képletet:

Használjuk ki, hogy korábban már kiszámoltuk, hogy

Amit kétszer parciálisan integrálva meg is kapjuk az eredményt:

2) [2016ZH1] A Poisson wavelet a következő:

a) Mutassuk meg, hogy , ha

b) Mutassuk meg, hogy

c)

Megoldás:

a)


b)

c)

Először számoljuk ki a wavelet Fourier trafóját (felhasználom, hogy ):

3) [2016PZH] Legyen . Adjuk meg f által generált wavelet transzformáltjának Fourier transzformáltját!

Numerikus módszerek témakör

Parcdiff egyenletek (Fourier)

1) [2015ZH2] Oldjuk meg Fourier módszerrel az alábbi parciális differenciálegyenletet!

Megoldás:
  • Az -t keressük szorzat alakban:
  • A diffegyenlet így átírva:
  • Ez így már szeparálható (figyeljünk arra, hogy a deriváltak a számlálóban legyenek):

  • Nézzük meg, hogy melyik változóra van feltételünk, aminek a jobb oldalán konstans szerepel.
    • Az első két féltétel átírva: X(0)T(t) = X(3)T(t) = 0, minden t-re, vagyis X(0) = X(3) = 0
    • Tehát az X-re van a T-től nem függő feltételünk, ezért először az X-re oldjuk meg a diffegyenletet!
  • Oldjuk meg a diff-egyenletet:

  • Írjuk fel a karakterisztikus függvényt!

  • Vagyis a diff-egyenlet megoldása:

  • Vizsgáljuk meg a kezdeti feltételeket:

Ami csak olyan egész k értékekre teljesülhet, amikre:

  • Most oldjuk meg a diff-egyenletet T(t)-re, de a b helyére az újonnan kapott képletet írjuk be.

  • A T-re vonatkozó (k-tól függő) diff-egynelet:

  • Az -re vonatkozó k-tól függő egyenlet tehát:

  • Vezessük be az és konstansokat!

  • Az pedig felírható az -k összegeként az összes k-ra.

  • A maradék két feltétel segítségével számoljuk ki az és konstansok értékeit.

Amiből az együtthatók összehasonlításával megkapjuk, hogy , minden más , ha

  • A másik feltételhez ki kell számolni az -t.

  • A feltételbe beírva:

Innen pedig: , minden más pedig nulla.

Vagyis a megoldás:


2) [2016ZH2] Oldjuk meg Fourier módszerrel az alábbi parciális differenciálegyenletet!

Parcdiff egyenletek (véges differenciák)

1) [2015ZH2] Véges differenciák segítségével, felosztás mellett adjuk meg az értékét, ha

Megoldás:
  • Írjuk fel a diffegyenletet véges differenciákkal:
Magyarázat:
  • Írjuk fel a differál-egyenletet differa-egyenlet formában!

  • Közös nevezőre hozva:

  • Na most felejtsük, hogy delta nullához tart, és válasszunk ki egy megfelelően kicsi értéket vízszintes (h) és függőleges (k) irányban. A folytonos függvény helyett pedig használjuk egy ilyen lépésközönként mintavételezett diszkrét függvényt, ahol jeletése .

  • Válasszuk meg a feladatban adott h értékhez a k értékét, hogy az egyenletből a lehető legtöbb tag kiessen (jelen esetben a választás célszerű).

  • Fejezzük ki -et az egyenletből.

  • Ennek a képletnek a rekurzív alkalmazásával el tudunk jutni a peremfeltételtől az u_{1,2} értékig.

  • Innen az és a ismert a peremfeltétel alapján, de az -ért még számolnunk kell.

  • Az -hez a nullában vett t szerinti deriváltra vonatkozó feltételt kell használni:

  • Vagyis:

  • A kért pont tehát kiszámolható az alábbi peremen található értékekből (papíron egyszerűbb felvenni egy négyzetrácsot az értékeknek, és mindenhova odaírni az adott értéket):

2) [2016ZH2] Vázoljuk fel az alábbi feladat megoldását véges differenciák módszerével, ha , az x irányú távolság, h = 1. Mennyi lesz ?

Jordan normál-forma

1) [2016ZH2] Adjuk meg az egyenlet megoldását, ha

Megoldás:
  • Először meg kell határozni B sajátértékeit. Ezt a egyenlet megoldásaiként kapjuk meg. Most az -os szorzó miatt inkább számoljuk azzal, hogy

  • Fejtsük ki a determinánst az első oszlop szerint:

  • Most határozzunk meg minden sajátértékhez egy sajátvektort (itt az -os szorzó nem számít, a sajátvektor csak konstans szorzó erejéig egyértelmű)
  • Először a -hoz keresünk két sajátvektort:

  • Mindhárom egyenletünk megegyezünk, az y legyen mondjuk 1, ekkor a z-nek -2-nek kell lennie, az x tetszőleges. Az x=0 és az x=1 két lineáris független sajátvektort ad.

  • Határozzuk meg a -höz tartozó sajátvektort is:

  • Tehát egy sajátvektor például:

  • A Jordan-normál forma (sajátértékek főátalóban, itt már számít a skalár szorzó) és a transzformációs mátrix (sajátvektorok alkotta mátrix):

  • A végeredményt az alábbi alakban kapjuk majd meg: . Ehhez viszont először invertálni kell T-t.
  • Gauss-elimináljunk!

  • Számoljuk ki -t!

  • A végeredmény tehát (a mátrix szorzásokat már nem kell elvégezni):

Nem lineáris egyenletek numerikus megoldása

1) [2015ZH2] Keressük a egyenlet megoldását. Tudjuk, hogy a gyök a [4, 5] intervallumban van.

a) A gyökhöz milyen közel kell indítani a húrmódszert, hogy az eljárás konvergáljon?

b) Használható-e a [4, 5] intervallumon az iteráció?

Megoldás:

a) A húrmódszer konvergens ha a tartomány összes pontján.

Ez megadja, hogy max mekkora lehet az intervallum hossza, hogy az algoritmus konvergáljon. Gyakorlatban azt szoktuk vizsgálni, hogy a számláló maximuma és a nevező minimuma esetén is teljesül-e a feltétel, ami egy szűkebb feltétel, de becslésnek jó.

Számoljuk ki a deriváltakat!

Nézzük meg ezeknek a minimumát és maximumát (csak a tartomány szélei érdekesek, nincs lokális minimuma)

b) Az iteráció konvergens ha a tartomány összes pontján.

Tehát a tartomány egyetlen pontjára se teljesül a konvergencia szükséges feltétele, azaz az iteráció nem konvergens.

2) [2016ZH2] Tekintsük az egyenletet az [1, 2] intervallumon! Megoldható-e iterációval az [1, 2] valamely részintervallumán? Ha igen, milyen rövid legyen? Megoldható-e húrmódszerrel az [1, 2] valamely részintervallumán? Ha igen, milyen rövid legyen?


3) [2016PZH] Az egyenlet esetében az intervallum felezés, vagy az iteráció a célravezetőbb az [1, 2] intervallumon? És a [2, 3]-n?

Lagrange multiplikátor módszer

1) [2015ZH2] Keressük meg az szélsőértékét az feltétel mellett! Vizsgáljuk meg a feltételes definitséget a kapott pontban!

Megoldás:
  • Vezessük be az alábbi függvényt:

  • A szélsőérték akkor létezhet, ha az összes változó szerinti derviált nulla:

Az első egyenlet 2x szeresét a második egyenlet y szorosával egyenlővé téve:

Azaz vagy

  • eset: (ellentmondás: x, y, z pozitív a feladat szerint)
  • eset:

Az második egyenlet 3y szeresét a harmadik egyenlet 2z szeresét egyenlővé téve:

Vagyis (ismerve, hogy ):

A definitséghez szükség van ebben a pontban a feltétel gradiensére:

Illetve a gradiensre merőleges vektorok alakjára (skalárszorzat alapján: )

Ezen kívül még az F Hesse mátrixa is kelle fog ebben a pontban:

A definitséghez szorozzuk meg a Hesse mátrixot a gradiensre merőleges vektorokkal mindkét oldalról:

Ennek az előjele lehet pozitív és negatív is x és y értékétől függően, vagyis a mátrix indefinit, azaz itt nincs szélsőérték.

(Ha mindig pozitív lett volna, az minimum helyet jelölt volna, ha mindig negatív akkor maximum, ha mindig nulla, akkor pedig nyereg pont.)

2) [2016ZH2] Hol lehet feltételes szélsőértéke a függvénynek az feltétel mellett? (+3 pontért: Az egyik lehetséges pontban nézzük meg, hogy van-e!)


3) [2016PZH] Hol lehet feltételes szélsőértéke a függvénynek az feltétel mellett? Állapoítsuk meg a szélsőértékek jellegét!

Variáció számítás

1) [2015ZH2] Keressük meg az funkcionálhoz tartozó extremális y függvényt!

Megoldás:

Ez a feladattípus arról szól, hogy használjuk az Euler-Lagrange (EL) egyenletet:

  • Vegyük észre, hogy két különböző deriváltjel szerepel a képletben, és ezek mást jelentenek.
  • A azt jelenti, hogy csak az -et közvetlenül tartalmazó tagokat deriváljuk, de az -től függő függvényt már konstansnak (független változónak) tekintjük a deriválás szempontjából.
  • A esetében mindent deriválunk szerint, ami függ -től.

Az f függvény, amire alkalmazni kell az EL-t, az az integrál belseje: . Ha lenne feltétel is, akkor ugyanúgy be kéne vezetni egy függvényt, és arra kéne megoldani az EL-t.

A kezdeti felételeket felhasználva:

Tehát , azaz a megoldás:

.

2) [2015ZH2] Keressük meg az funkcionálhoz tartozó extremális y függvényt!

Megoldás:

Vezessünk be egy változót, és erre oldjuk meg a differenciálegyenletet (ha az egyenletből az x hiányozna, akkor y szerinti deriválásra kéne áttérni).

Írjuk vissza az y'-t p helyére

Ez egy sokkal nehezebb integrál, mint ami ZH-kon elő szokott fordulni (valószínűleg elszámoltam valamit).

Amúgy megoldható és helyettesítéssel, és ez lesz a eredménye:

A két kezdeti feltételt felhasználva ki lehet számolni a két konstans értékét (). De ez megint sokkal bonyolultabb, mint ami ZH-n elő szokott fordulni. Újabb jele annak, hogy valamit elszámoltam.