„Laboratórium 2 - 7. Mérés ellenőrző kérdései” változatai közötti eltérés
a →8. |
|||
| 103. sor: | 103. sor: | ||
<math>THD_{dB}=10 \cdot \log_{10} \left( {\sum_{h=2}^{hmax}\limits \left| Y[hJ] \right|^2 \over \left| Y[J]\right|^2} \right)</math> | <math>THD_{dB}=10 \cdot \log_{10} \left( {\sum_{h=2}^{hmax}\limits \left| Y[hJ] \right|^2 \over \left| Y[J]\right|^2} \right)</math> | ||
== 8. == | == 8. Mi a statikus karakterisztika ofszet és erősítés hibája?== | ||
Ha az átalakító bemenetére adott digitális kódot a legkisebb és legnagyobb érték (tipikusan 0 | |||
és 2^N-1) között változtatjuk, és a kimeneti feszültséget pontról pontra megmérjük, akkor | |||
megkapjuk az átalakító statikus karakterisztikáját. A karakterisztikára ideális esetben egy egyenes | |||
illeszthető. | |||
Az átalakítóban használt aktív és diszkrét elemek miatt jelentkezik az erősítés és ofszet hiba. | |||
Az erősítés hiba miatt az ideálistól eltérő lesz a karakterisztika meredeksége Az ofszet hiba | |||
elsősorban az átalakítóban megtalálható aktív elemek ofszetfeszültsége miatt jelentkezik. Ennek | |||
következménye, hogy 0 bemeneti kód esetén a kimeneti feszültség nem lesz nulla. | |||
== 9. == | == 9. == | ||