„Laboratórium 2 - 7. Mérés ellenőrző kérdései” változatai közötti eltérés
a →5. |
|||
(29 közbenső módosítás, amit 6 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Vissza|Laboratórium 2}} | {{Vissza|Laboratórium 2}} | ||
{{Vissza|Laboratórium 2 - 7. Mérés: A/D D/A átalakítók vizsgálata}} | {{Vissza|Laboratórium 2 - 7. Mérés: A/D D/A átalakítók vizsgálata}} | ||
<div class="noautonum">__TOC__</div> | <div class="noautonum">__TOC__</div> | ||
== 1. Mit jelent az analóg/digitális átalakítás? Milyen bemeneti/kimeneti jelei vannak egy A/D átalakítónak? == | == 1. Mit jelent az analóg/digitális átalakítás? Milyen bemeneti/kimeneti jelei vannak egy A/D átalakítónak? == | ||
32. sor: | 30. sor: | ||
== 3. Magyarázza el a szukcesszív-approximációs A/D átalakítás működési elvét [1,2]!== | == 3. Magyarázza el a szukcesszív-approximációs A/D átalakítás működési elvét [1,2]!== | ||
[[File: | [[File:meres3_implicitatalakito.JPG|350px]] | ||
[[File:meres3_szukcapprtal.JPG|350px]] | |||
A szukcesszív-approximációs módszer a sorozatos közelítésen alapul. | A szukcesszív-approximációs módszer a sorozatos közelítésen alapul. | ||
a komparátor összehasonlítja a | Az átalakítás kezdetén a számláló regisztere nullázódik, majd az MSB bitet 1-be billenti a vezérlő, a komparátor pedig összehasonlítja az A/D bemenő jelét a D/A kimenetével. Ha nagyobb a bemenet, akkor ez a bit biztosan 1-es, ha kisebb, akkor biztosan 0. Az LSB bitek felé haladva iteráljuk az eljárást, így n órajelnek megfelelő idő után megkapjuk a végeredményt. Egyensúlyi állapotban a digitális kimeneten megjelenő számérték az analóg bemeneti jelnek felel meg. | ||
Egyensúlyi állapotban a digitális kimeneten megjelenő számérték az analóg bemeneti jelnek felel | |||
meg | |||
== 4. Magyarázza el a létrahálózatos D/A átalakítás működési elvét [1,2]!== | == 4. Magyarázza el a létrahálózatos D/A átalakítás működési elvét [1,2]!== | ||
57. sor: | 51. sor: | ||
Aki tudja erre a kérdésre a választ, az NE tartsa magában! ;) | Aki tudja erre a kérdésre a választ, az NE tartsa magában! ;) | ||
== 6. == | [[File:Labor2_mérés7_elrendezés.png|300px]] | ||
Ez csak leírva van a segédletben, de nem így hanem neked kell összeollózni valahogy. | |||
A függvénygenerátor rá van dugva az ADC-re, a panel pedig össze van kötve a PC-vel soros porton. Az ADC bemenete rá van kötve az oszcilloszkópra. | |||
== 6. Mit jelent a koherens mintavételezés? Hogyan biztosítjuk a periódusonként eltérő fázist? == | |||
A/D átalakító vizsgálatának elterjedt módja a hisztogramm teszt, amire gyakran szinuszjelet | |||
használnak. A hisztogram teszt lényege, hogy egy ismert sűrűségfüggvényű jelet adunk az átalakító | |||
bemenetére. A kimeneti kódok hisztogramját előállítva és összevetve az eredeti jel | |||
sűrűségfüggvényével, az átalakító statikus karakterisztikája illetve számos egyéb paramétere | |||
meghatározható. Ahhoz, hogy a hisztogram ne torzuljon, a jelből egész számú periódust kell | |||
mintavételezni. Ez másképpen azt jelenti, hogy a jel frekvenciája (fi) és a mintavételi frekvencia (fs) | |||
közötti fent kell állnia az alábbi egyenlőségnek: fi=J*(fs/M), ahol M a vett minták száma, J pedig a | |||
mintavett periódusok száma (J és M egész). Ezt nevezzük koherens mintavételezésnek. De ha a | |||
periódusok száma osztója a minták számának, akkor minden egyes periódusnál ugyanabban a | |||
fázishelyzetben veszünk mintát, ilyenkor a több periódus nem ad több információt, mint egyetlen | |||
egy. Így ahhoz, hogy a kvantálási hiba "kellően zajszerű" legyen, J és M relatív prím kell, hogy | |||
legyen. | |||
== 7. Definiálja az SNR, SINAD, THD fogalmát (az idő és/vagy a frekvenciatartományban)!== | |||
A '''SINAD''' (SIgnal-to-Noise And Distortion ratio, azaz jel-zaj és torzítás viszony) megadja a | |||
jelteljesítmény valamint a zaj és harmonikus komponensek teljesítményének arányát: | |||
Időtartományban: | |||
<math>SINAD_{dB}=10 \cdot \log_{10} \left( {{A^2 \over 2} \over e_{rms}^2 } \right)</math> | |||
Frekvenciatartományban: | |||
<math>SINAD_{dB}=10 \cdot \log_{10} \left( { \left| Y[J] \right|^2 \over \sum_{k=1,k \neq J}^{M/2-1}\limits \left| Y[k] \right|^2 + {1 \over 2} \cdot \left| Y[ {M \over 2}] \right|^2 }\right)</math> | |||
A '''SNR''' (signal-to-noise ratio, azaz jel-zaj viszony) az A/D teszteléshez kapcsolódó fogalmak közül a legkevésbé egyértelmű. Egy lehetséges frekvenciatartománybeli definíció: | |||
[[File:Labor2_mérés7_ábra5.jpg|600px]] | |||
Kézi számításoknál élhetünk az alábbi közelítéssel, ahol <math>NFl_{dB}</math> a zaj átlagértéke dB-ben: | |||
<math>SNR_{dB} \approx 20 \cdot \log_{10} \left| Y[J] \right| - \left( 10 \cdot \log_{10} \left( {M \over 2}\right) + NFl_{dB} \right)</math> | |||
A harmonikus tartalom jellemzésére szolgál a '''THD''' (total harmonic distortion, azaz teljes harmonikus torzítás ). Értéke az átalakító transzfer karakterisztikájának nemlinearitásaitól függ. A THD-val a felharmonikusok teljesítményét az alapharmonikus teljesítményéhez viszonyítjuk: | |||
<math>THD_{dB}=10 \cdot \log_{10} \left( {\sum_{h=2}^{hmax}\limits \left| Y[hJ] \right|^2 \over \left| Y[J]\right|^2} \right)</math> | |||
== 8. Mi a statikus karakterisztika ofszet és erősítés hibája?== | |||
Ha az átalakító bemenetére adott digitális kódot a legkisebb és legnagyobb érték (tipikusan 0 | |||
és 2<sup>N</sup>-1) között változtatjuk, és a kimeneti feszültséget pontról pontra megmérjük, akkor | |||
megkapjuk az átalakító statikus karakterisztikáját. A karakterisztikára ideális esetben egy egyenes | |||
illeszthető. | |||
Az átalakítóban használt aktív és diszkrét elemek miatt jelentkezik az erősítés és ofszet hiba. | |||
Az erősítés hiba miatt az ideálistól eltérő lesz a karakterisztika meredeksége Az ofszet hiba | |||
elsősorban az átalakítóban megtalálható aktív elemek ofszetfeszültsége miatt jelentkezik. Ennek | |||
következménye, hogy 0 bemeneti kód esetén a kimeneti feszültség nem lesz nulla. | |||
== 9. Mi a különbség a végpontok közötti és a legkisebb-négyzetes becslés alapján számított lineáris karakterisztika között? == | |||
Ha le akarjuk írni a D/A-átalakító transzfer karakterisztikánk a problémánk az, hogy | |||
összesen <math>2^N+2</math> ismeretlent kell meghatároznunk, a nemlinearitási hibák miatt. | |||
Ehhez első lépésként egy ideális egyenest kell becsléssel meghatároznunk, erre létezik két módszer: | |||
*A végpontokra illesztett egyenes a legegyszerűbb megoldás a fenti problémára. A nemlinearitási hibát a karakterisztika két pontjában nullának definiáljuk: ez a két pont a karakterisztika két szélső értéke, tehát a 0 digitális kódhoz, illetve a végértékhez tartozó szint. Így a modellben máris csak <math>2^N</math> ismeretlen maradt, így a lineáris egyenletrendszer megoldásával a keresett paraméterek egyszerűen meghatározhatóak. | |||
*A legkisebb négyzetes becslő matematikailag kifinomultabb módszert használ a probléma megoldására. A statikus karakterisztika pontjaira egy egyenest illeszt úgy, hogy az illesztett egyenes és a pontsereg közti négyzetes távolság a lehető legkisebb legyen | |||
== 10. Mit nevezünk az A/D átalakító átváltási szintjének?== | |||
A kód átváltási szint (code transition level) megadja azt az analóg jelszintet, amikor a | |||
digitális kimeneti érték két szomszédos érték között változik. | |||
Egy N-bites átalakítónál <math>2^N-1</math> | |||
számú átváltási szint értelmezhető. | |||
== 11. Mit jelent az integrális nemlinearitási hiba? == | |||
[[File:Labor2_mérés7_INL_DNL_2018_05_20.PNG|600px]] | |||
Az átalakító karakterisztikája nemlineáris hibákkal is terhelt. A nemlinearitások jellemzése | |||
kétféle módon történhet, az integrális és differenciális nemlinearitási hibával illetve diagrammal. Az | |||
átalakító integrális nemlinearitása (INL) egy adott bemeneti kód esetén a valódi és az illesztett | |||
egyenes által meghatározott kimeneti feszültség különbségével egyezik meg. Minden egyes | |||
bemeneti kombinációhoz tartozik egy INL érték, az adatlapokon azonban szokás az integrális | |||
nemlinearitási diagramnak csak a maximumát megadni. LSB-ben szokás kifejezni. | |||
== 12. Mit jelent a differenciális nemlinearitási hiba? == | |||
Az átalakító karakterisztikája nemlineáris hibákkal is terhelt. A nemlinearitások jellemzése | |||
kétféle módon történhet, az integrális és differenciális nemlinearitási hibával illetve diagrammal. A | |||
differenciális nemlinearitás (DNL) megadja, hogy két szomszédos bemeneti kombinációhoz tartozó | |||
kimeneti feszültségérték különbsége mennyivel tér el az illesztett egyenes által meghatározott LSB-től. | |||
LSB-ben szokás kifejezni. | |||
== 13. Mi a kvantálási hiba? == | |||
Kvantálásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor az analóg jel folytonos értékeit diszkrét | |||
értékekké alakítjuk át. Sajnálatos módon a kvantálásnál nem mondható ki a mintavételezésnél | |||
megismert rekonstrukciós tételhez hasonló állítás, azaz a kvantált jelből nem állítható vissza | |||
pontosan az eredeti jel. | |||
A kvantálási hiba, amely egyébként a bemenet determinisztikus függvénye, sokszor jól | |||
modellezhető zajként (különösen nagy bitszámú átalakításkor). Ilyenkor a kimenő kvantált jelet a | |||
bemenő analóg jel és a kvantálási zaj összegeként modellezzük. | |||
A kvantálási zajról feltételezhetjük, hogy eloszlása egyenletes a -1/2 LSB és a +1/2 LSB tartományon belül, független a bemenő jeltől és spektruma fehér. | |||
Ez alapján a kvantálási zaj szórásnégyzete LSB<sup>2</sup>/12. | |||
[[File:Labor2_mérés7_kvantálás.JPG|500px]] | |||
== 14. Definiálja a D/A átalakító beállási idejét! == | |||
[[File:Labor2_mérés7_ábra7.jpg|500px]] | |||
A mai korszerű D/A átalakítók többnyire tartalmaznak egy belső buffer regisztert, amely a | |||
bemeneti digitális jelet eltárolja és meghajtja az átalakítót magát. A D/A átalakító beállási idejét | |||
úgy definiálják, hogy a digitális bemenetben történő változástól a kimeneti jel végső értékétől ±1/2 | |||
LSB-re történő beállásáig eltelt idő. Mivel a belső regiszter késleltetését általában nem tudjuk | |||
mérni, emiatt elterjedt az önmagában a kimeneti jel | |||
alapján definiált beállási idő. Ez a kezdeti értékhez | |||
képesti ±1/2 LSB-s hibasáv elhagyása, és a végső | |||
értékhez képesti ±1/2 LSB-s hibasávban maradásig | |||
eltelt idő. A gyártók legtöbbször egy adatot adnak meg | |||
a beállási idő alatt: vagy az úgynevezett végérték beállási időt | |||
(full-scale settling time), amely a 0 bemeneti értékből a | |||
<math>2^N-1</math> értékhez tartozó beállási idő, illetve a középponti | |||
beállási időt (midscale settling time), ami a 0111…1 | |||
értékből 1000…0 értékbe (vagy 1000…0 értékből | |||
0111…1 értékbe) váltáshoz szükséges idő. | |||
== 15. Mekkora egy 0.02 V ofszet hibájú és 2.48 V végértékű, 12 bites D/A átalakító LSB-je?== | |||
<math>U_{off}=0.02 \; V \;\;\;\;\; FS=2.48 \; V \;\;\;\;\; N=12</math> | |||
Az ismert összefüggés: | |||
<math>U_{ki}=LSB \cdot D_{in} + U_{off} \;\;\;\;\;\;\;\; D_{in}=0, 1, 2, ... , (2^N-1)</math> | |||
<math>FS=LSB \cdot \left( 2^N -1 \right) + U_{off}</math> | |||
<math>LSB={FS-U_{off} \over 2^N-1} ={2.48 -0.02 \over 2^{12}-1} \approx 0.6007 \; mV</math> | |||
== 16. Definiálja a glitch fogalmát! Milyen módon tudjuk kimérni ezt a jelenséget? == | |||
A digitális bemenet megváltozása az egyes digitális vonalak és hozzátartozó kapcsolók eltérő késleltetése miatt közbenső digitális állapotoknak megfelelő analóg kimenetek is megjelenhetnek a kimeneten. Például a 0111...1 értékből 1000...0 értékbe váltás során egy rövid időre akár az 1111...1 érték is megjelenhet, ha a legnagyobb helyiértékű bit vált a leggyorsabban. | |||
A váltás minőségének a jellemzésére a glitch energia vagy impulzus terület szolgál. A név elég szerencsétlen. mert nem energia jellegű mennyiségről van szó. A glitch-nek tulajdonítható jelforma változás területe (n)Vs-ben van kifejezve. | |||
A gyors beállási idő nem jelent feltétlenül kis glitch energiát. Értéke elsősorban két módszerrel csökkenthető. Megfelelő D/A struktórával, vagy a D/A kimenetén alkalmazott mintavevő-tartó áramkörrel. | |||
A glitch értéke kódfüggő, ezért nemlineáris torzítást okoz a kimeneti jelben. Az ebből adódó harmonikus torzítás is csökkenthető, ha minimalizáljuk a glitch kódfüggőségét. | |||
[[ | [[Kategória:Villamosmérnök]] |
A lap jelenlegi, 2023. május 18., 11:25-kori változata
1. Mit jelent az analóg/digitális átalakítás? Milyen bemeneti/kimeneti jelei vannak egy A/D átalakítónak?
Az analóg-digitális átalakító olyan eszköz, amely a bemenetére adott folytonos amplitúdójú, folytonos vagy diszkrét idejű jelet - amely a specifikált teljes kivezérlés tartományba esik - leképezi egy diszkrét amplitúdójú, diszkrét idejű jellé.
Az A/D átalakító ki- és bemenő jelei:
- Egy analóg bemenetet (szimmetrikus, vagy aszimmetrikus, unipoláris vagy bipoláris), amire az analóg bemeneti jel jut.
- Egy referencia bemenetet (ami lehet fizikailag külső, vagy már az IC-re integrált), amellyel a bemeneti jelet összehasonlítja (megfelelő skálázás után).
- Egy digitális vezérlő bemenetet, amellyel az átalakítás paraméterei a külvilág által befolyásolhatóak - átalakítás triggerelése, szóhossz, stb.
- Egy digitális adatkimenetet, ahol az átalakítás végeredménye a külvilág számára hozzáférhető.
2. Mit jelent a digitális/analóg átalakítás? Milyen bemeneti/kimeneti jelei vannak egy D/A átalakítónak?
A digitális-analóg átalakító a bemeneti digitális szimbólumnak megfelelő analóg kimeneti jelet állítja elő. A kimeneti jel lehet feszültség vagy áram, de legtöbbször az áramkimenetű átalakítók jelét rögtön feszültséggé alakítja egy áram/feszültség-konverter erősítő.
Az D/A átalakító ki- és bemenő jelei:
- Egy analóg kimenetet (feszültség vagy áram).
- Egy analóg referencia bemenetet (ami lehet fizikailag külső, vagy már az IC-re integrált), amellyel a kimeneti jelet skálázza.
- Egy digitális adatbemenetet, ahol az átalakítandó digitális kód megadható.
3. Magyarázza el a szukcesszív-approximációs A/D átalakítás működési elvét [1,2]!
A szukcesszív-approximációs módszer a sorozatos közelítésen alapul. Az átalakítás kezdetén a számláló regisztere nullázódik, majd az MSB bitet 1-be billenti a vezérlő, a komparátor pedig összehasonlítja az A/D bemenő jelét a D/A kimenetével. Ha nagyobb a bemenet, akkor ez a bit biztosan 1-es, ha kisebb, akkor biztosan 0. Az LSB bitek felé haladva iteráljuk az eljárást, így n órajelnek megfelelő idő után megkapjuk a végeredményt. Egyensúlyi állapotban a digitális kimeneten megjelenő számérték az analóg bemeneti jelnek felel meg.
4. Magyarázza el a létrahálózatos D/A átalakítás működési elvét [1,2]!
Sokféle D/A átalakító létezik, az egyik kedvelt típus a létrahálózatos D/A-átalakító. A létrahálózat binárisan súlyozott áramokat szállít a kapcsolóegység részére. A kapcsolók a digitális bemenőjeltől függő pozíciójának megfelelően a binárisan súlyozott áramok lineáris kombinációja jut a műveleti erősítő bemenetére. A műveleti erősítő és visszacsatoló ellenállása, mint áram feszültség átalakító az áramösszegből arányos feszültséget képez a kimeneten. Szükség van még Ur referenciafeszültségre.
5. Rajzolja fel a szinuszos jellel történő A/D átalakító vizsgálat mérési elrendezését!
Aki tudja erre a kérdésre a választ, az NE tartsa magában! ;)
Ez csak leírva van a segédletben, de nem így hanem neked kell összeollózni valahogy.
A függvénygenerátor rá van dugva az ADC-re, a panel pedig össze van kötve a PC-vel soros porton. Az ADC bemenete rá van kötve az oszcilloszkópra.
6. Mit jelent a koherens mintavételezés? Hogyan biztosítjuk a periódusonként eltérő fázist?
A/D átalakító vizsgálatának elterjedt módja a hisztogramm teszt, amire gyakran szinuszjelet használnak. A hisztogram teszt lényege, hogy egy ismert sűrűségfüggvényű jelet adunk az átalakító bemenetére. A kimeneti kódok hisztogramját előállítva és összevetve az eredeti jel sűrűségfüggvényével, az átalakító statikus karakterisztikája illetve számos egyéb paramétere meghatározható. Ahhoz, hogy a hisztogram ne torzuljon, a jelből egész számú periódust kell mintavételezni. Ez másképpen azt jelenti, hogy a jel frekvenciája (fi) és a mintavételi frekvencia (fs) közötti fent kell állnia az alábbi egyenlőségnek: fi=J*(fs/M), ahol M a vett minták száma, J pedig a mintavett periódusok száma (J és M egész). Ezt nevezzük koherens mintavételezésnek. De ha a periódusok száma osztója a minták számának, akkor minden egyes periódusnál ugyanabban a fázishelyzetben veszünk mintát, ilyenkor a több periódus nem ad több információt, mint egyetlen egy. Így ahhoz, hogy a kvantálási hiba "kellően zajszerű" legyen, J és M relatív prím kell, hogy legyen.
7. Definiálja az SNR, SINAD, THD fogalmát (az idő és/vagy a frekvenciatartományban)!
A SINAD (SIgnal-to-Noise And Distortion ratio, azaz jel-zaj és torzítás viszony) megadja a jelteljesítmény valamint a zaj és harmonikus komponensek teljesítményének arányát:
Időtartományban:
Frekvenciatartományban:
A SNR (signal-to-noise ratio, azaz jel-zaj viszony) az A/D teszteléshez kapcsolódó fogalmak közül a legkevésbé egyértelmű. Egy lehetséges frekvenciatartománybeli definíció:
Kézi számításoknál élhetünk az alábbi közelítéssel, ahol a zaj átlagértéke dB-ben:
A harmonikus tartalom jellemzésére szolgál a THD (total harmonic distortion, azaz teljes harmonikus torzítás ). Értéke az átalakító transzfer karakterisztikájának nemlinearitásaitól függ. A THD-val a felharmonikusok teljesítményét az alapharmonikus teljesítményéhez viszonyítjuk:
8. Mi a statikus karakterisztika ofszet és erősítés hibája?
Ha az átalakító bemenetére adott digitális kódot a legkisebb és legnagyobb érték (tipikusan 0 és 2N-1) között változtatjuk, és a kimeneti feszültséget pontról pontra megmérjük, akkor megkapjuk az átalakító statikus karakterisztikáját. A karakterisztikára ideális esetben egy egyenes illeszthető.
Az átalakítóban használt aktív és diszkrét elemek miatt jelentkezik az erősítés és ofszet hiba. Az erősítés hiba miatt az ideálistól eltérő lesz a karakterisztika meredeksége Az ofszet hiba elsősorban az átalakítóban megtalálható aktív elemek ofszetfeszültsége miatt jelentkezik. Ennek következménye, hogy 0 bemeneti kód esetén a kimeneti feszültség nem lesz nulla.
9. Mi a különbség a végpontok közötti és a legkisebb-négyzetes becslés alapján számított lineáris karakterisztika között?
Ha le akarjuk írni a D/A-átalakító transzfer karakterisztikánk a problémánk az, hogy összesen ismeretlent kell meghatároznunk, a nemlinearitási hibák miatt.
Ehhez első lépésként egy ideális egyenest kell becsléssel meghatároznunk, erre létezik két módszer:
- A végpontokra illesztett egyenes a legegyszerűbb megoldás a fenti problémára. A nemlinearitási hibát a karakterisztika két pontjában nullának definiáljuk: ez a két pont a karakterisztika két szélső értéke, tehát a 0 digitális kódhoz, illetve a végértékhez tartozó szint. Így a modellben máris csak ismeretlen maradt, így a lineáris egyenletrendszer megoldásával a keresett paraméterek egyszerűen meghatározhatóak.
- A legkisebb négyzetes becslő matematikailag kifinomultabb módszert használ a probléma megoldására. A statikus karakterisztika pontjaira egy egyenest illeszt úgy, hogy az illesztett egyenes és a pontsereg közti négyzetes távolság a lehető legkisebb legyen
10. Mit nevezünk az A/D átalakító átváltási szintjének?
A kód átváltási szint (code transition level) megadja azt az analóg jelszintet, amikor a digitális kimeneti érték két szomszédos érték között változik.
Egy N-bites átalakítónál számú átváltási szint értelmezhető.
11. Mit jelent az integrális nemlinearitási hiba?
Az átalakító karakterisztikája nemlineáris hibákkal is terhelt. A nemlinearitások jellemzése kétféle módon történhet, az integrális és differenciális nemlinearitási hibával illetve diagrammal. Az átalakító integrális nemlinearitása (INL) egy adott bemeneti kód esetén a valódi és az illesztett egyenes által meghatározott kimeneti feszültség különbségével egyezik meg. Minden egyes bemeneti kombinációhoz tartozik egy INL érték, az adatlapokon azonban szokás az integrális nemlinearitási diagramnak csak a maximumát megadni. LSB-ben szokás kifejezni.
12. Mit jelent a differenciális nemlinearitási hiba?
Az átalakító karakterisztikája nemlineáris hibákkal is terhelt. A nemlinearitások jellemzése kétféle módon történhet, az integrális és differenciális nemlinearitási hibával illetve diagrammal. A differenciális nemlinearitás (DNL) megadja, hogy két szomszédos bemeneti kombinációhoz tartozó kimeneti feszültségérték különbsége mennyivel tér el az illesztett egyenes által meghatározott LSB-től. LSB-ben szokás kifejezni.
13. Mi a kvantálási hiba?
Kvantálásnak nevezzük azt a folyamatot, amikor az analóg jel folytonos értékeit diszkrét értékekké alakítjuk át. Sajnálatos módon a kvantálásnál nem mondható ki a mintavételezésnél megismert rekonstrukciós tételhez hasonló állítás, azaz a kvantált jelből nem állítható vissza pontosan az eredeti jel.
A kvantálási hiba, amely egyébként a bemenet determinisztikus függvénye, sokszor jól modellezhető zajként (különösen nagy bitszámú átalakításkor). Ilyenkor a kimenő kvantált jelet a bemenő analóg jel és a kvantálási zaj összegeként modellezzük.
A kvantálási zajról feltételezhetjük, hogy eloszlása egyenletes a -1/2 LSB és a +1/2 LSB tartományon belül, független a bemenő jeltől és spektruma fehér.
Ez alapján a kvantálási zaj szórásnégyzete LSB2/12.
14. Definiálja a D/A átalakító beállási idejét!
A mai korszerű D/A átalakítók többnyire tartalmaznak egy belső buffer regisztert, amely a bemeneti digitális jelet eltárolja és meghajtja az átalakítót magát. A D/A átalakító beállási idejét úgy definiálják, hogy a digitális bemenetben történő változástól a kimeneti jel végső értékétől ±1/2 LSB-re történő beállásáig eltelt idő. Mivel a belső regiszter késleltetését általában nem tudjuk mérni, emiatt elterjedt az önmagában a kimeneti jel alapján definiált beállási idő. Ez a kezdeti értékhez képesti ±1/2 LSB-s hibasáv elhagyása, és a végső értékhez képesti ±1/2 LSB-s hibasávban maradásig eltelt idő. A gyártók legtöbbször egy adatot adnak meg a beállási idő alatt: vagy az úgynevezett végérték beállási időt (full-scale settling time), amely a 0 bemeneti értékből a értékhez tartozó beállási idő, illetve a középponti beállási időt (midscale settling time), ami a 0111…1 értékből 1000…0 értékbe (vagy 1000…0 értékből 0111…1 értékbe) váltáshoz szükséges idő.
15. Mekkora egy 0.02 V ofszet hibájú és 2.48 V végértékű, 12 bites D/A átalakító LSB-je?
Az ismert összefüggés:
16. Definiálja a glitch fogalmát! Milyen módon tudjuk kimérni ezt a jelenséget?
A digitális bemenet megváltozása az egyes digitális vonalak és hozzátartozó kapcsolók eltérő késleltetése miatt közbenső digitális állapotoknak megfelelő analóg kimenetek is megjelenhetnek a kimeneten. Például a 0111...1 értékből 1000...0 értékbe váltás során egy rövid időre akár az 1111...1 érték is megjelenhet, ha a legnagyobb helyiértékű bit vált a leggyorsabban. A váltás minőségének a jellemzésére a glitch energia vagy impulzus terület szolgál. A név elég szerencsétlen. mert nem energia jellegű mennyiségről van szó. A glitch-nek tulajdonítható jelforma változás területe (n)Vs-ben van kifejezve. A gyors beállási idő nem jelent feltétlenül kis glitch energiát. Értéke elsősorban két módszerrel csökkenthető. Megfelelő D/A struktórával, vagy a D/A kimenetén alkalmazott mintavevő-tartó áramkörrel. A glitch értéke kódfüggő, ezért nemlineáris torzítást okoz a kimeneti jelben. Az ebből adódó harmonikus torzítás is csökkenthető, ha minimalizáljuk a glitch kódfüggőségét.