„Számítógépes látórendszerek - Ellenőrző kérdések: Képillesztés” változatai közötti eltérés

Nagy Marcell (vitalap | szerkesztései)
a autoedit v2: fájlhivatkozások egységesítése, az új közvetlenül az adott fájlra mutat
 
(3 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
71. sor: 71. sor:




[[Fájl:Számítógépes_Látórednszerek_Képillesztés_Sarokdetektálás.PNG|600px]]
[[File:Számítógépes_Látórednszerek_Képillesztés_Sarokdetektálás.PNG|600px]]


== Milyen képtranszformációkat ismer? <br/>Ezek közül melyekre invariáns a Harris operátor? ==
== Milyen képtranszformációkat ismer? <br/>Ezek közül melyekre invariáns a Harris operátor? ==
85. sor: 85. sor:
**Nincs invariancia!
**Nincs invariancia!


== Ismertesse a SIFT eljárás képrészletdetektáló részét! Hogyan érjük el a skála invarianciát és a szubpixeles pontosságot? ==
== Ismertesse a SIFT eljárás képrészletdetektáló részét! <br/>Hogyan érjük el a skála invarianciát és a szubpixeles pontosságot? ==
 
SIFT = Scale Invariant Feature Transform
 
*Keressünk kulcspontokat
**Érdekes (sarokszerű) legyen
**Keressünk skálainvariáns módon
*Készítsünk minden régióhoz egy leírót, ami intenzitás, skála és rotáció invariáns
 
Sarokdetektálást végezzünk el több skálafaktor mellett. Ezt a skálafaktort tároljuk el az egyes jellemzőkhöz. Difference of Gaussians, azaz két eltérő szélességű (szórású) gauss szűrő különbsége - Valóságban gauss-szal szűrt képek kivonása. A DoG szűrő maximuma ott lesz a skálatérben, ahol az objektum mérete egybeesik a szűrő inflexiós pontjával → Ez lesz a jó skála!
 
 
Kulcspontok pozíciójában szubpixeles pontosságot követelünk meg! Interpolációra lesz szükség három dimenzióban (x,y,skála)
 
Az így megtalált kulcspontokat szűrni kell! Nem elég kontrasztos régió. Élszerű régió (sajátértékekkel).


== Mutassa be a SIFT algoritmus leíró generáló részét! Hogyan érjük el a forgatás invarianciát? ==
== Mutassa be a SIFT algoritmus leíró generáló részét! Hogyan érjük el a forgatás invarianciát? ==
A leírót a kulcspont 16x16-os környezetéből készítjük. A leírónak is invariánsnak kell lennie! A leírót ezért a kulcspont skálafaktorához tartozó képből készítjük.
*Minden pixelre kiszámoljuk a gradiens nagyságát és irányát.
*A kulcspont körül gradienshisztogramot készítünk, ami 36 rekeszből áll(10fok egy rekesz).
*Az egyes rekeszekhez az adott irányban lévő gradiens értékeket adjuk hozzá, és ezeket még súlyozzuk a kulcsponttól való távolsággal.
A jellemző orientációja az így készült hisztogram maximumánál lesz.
A leírót úgy generáljuk, hogy egy 16x16 os képrészletet 4x4-es részekre osztjuk, és azokban számoljuk a fenti metódussal az orientációkat. Ezekből álll össze a leíró vektor.