Analízis (MSc) típusfeladatok

A lap korábbi változatát látod, amilyen Csala Tamás (vitalap | szerkesztései) 2016. május 26., 18:11-kor történt szerkesztése után volt. (Parcdiff egyenletek (Fourier))

Integrál trafók témakör

Laplace trafó diff-egyenlet

1) [2015ZH1] Laplace transzformáció segítségével számítsuk ki x(t)-t, ha

x˙(t)=2y(t)x(t)+1

y˙(t)=3y(t)2x(t)

x(0)=0,y(0)=1

Megoldás:
  • Vegyük mindkét egyenlet Laplace trafóját (X:=(x),Y:=(y)):

sXx(0)=2YX+1s

sYy(0)=3Y2X

  • Az egyenleteket átrendezve, és x(0), y(0)-t behelyettesítve:

(s+1)X+(2)Y=1s

(2)X+(s3)Y=1

  • Mátrixos alakra hozva:

[s+122s3][xy]=[1s1]

  • Megoldás X-re (a számlálóban a mátrix első oszlopa le lett cserélve az egyenlet jobb oldalára. Ha y-t számolnánk, akkor a második oszlopot kéne lecserélni):

X=det([1s21s3])det([s+122s3])=s3s+2(s+1)(s3)+4=3(s1)s(s22s+1)=3(s1)s(s1)2=3s(s1)

  • Az inverz laplacehoz bontsuk parciális törtekre:

As+Bs1=A(s1)+Bss(s1)=3s(s1)

  • Együtthatókat összehasonlítva:

A+B=0,A=3

  • Ahonnan:

A=3,B=3

  • Vagyis X(s)=3s+3s1
  • Tehát a táblázat alapján x(t)=3+3et

2) [2016ZH1] Laplace transzformáció segítségével számítsuk ki x(t)-t, ha

x¨(t)=2x(t)3y(t)

y¨(t)=x(t)2y(t)

x(0)=x˙(0)=0,y(0)=0,y˙(0)=1

Megoldás:
  • Vegyük mindkét egyenlet Laplace trafóját:

s2Xsx(0)x˙(0)=2X3Y

s2Ysy(0)y˙(0)=X2Y

  • Átrendezve és mátrixos alakra hozva:

[s2231s2+2][xy]=[01]

  • Megoldás X-re:

X=det([031s2+2])det([s2231s2+2])=3(s22)(s2+2)+3=3s41=3(s21)(s2+1)

  • Parc törtek:

As21+Bs2+1=(A+B)s2+(AB)s41=3s41

  • Ahonnan:

A=32,B=32

  • Inverz Laplace után: x(t)=32sht+32sint

3) [2016ZH1] Transzformáljuk elsőrendűvé a y+xy=x differenciálegyenlet Laplace transzformációval (Nem kell megoldani!)!

Megoldás:
  • Számítsuk ki a tagok Laplace trafóját (x szerint):
    • x(y)=s2Ysy(0)y(0)
    • x(xy)=(x(y))=(sYy(0))=(sY+sY)=YsY
    • x(x)=1s2
  • Tehát az egyenlet Laplace transzformáltja (elsőrendű Y-ban):
s2Ysy(0)y(0)+YsY=1s2

Laplace trafó szabályok alkalmazása

1) [2016PZH] Számítsuk ki az alábbi jobboldali határétrékeket:

limx0+f(x)=?,limx0+f(x)=?,ha(f)=s23s+15s44s3+8

Megoldás:
  • Számoljuk ki (f)-et!

(f)=s(f)+limx0+f(x)

  • Vegyük ennek az egyenletnek a végtelenben vett határértékét:
    • Egy Laplace trafó, és annak bármelyik deriváltja nullázhoz tart a végtelenben: lims(f)=0
    • limss(f)=limss(s23s+1)5s44s3+8=0
  • Tehát:

0=0+f(0+)

  • Amiből:

f(0+)=0

  • Csináljuk meg ugyanezt (f)-re!

(f)=s2(f)+sf(0+)+f(0+)

  • Vagyis:

0=15+0+f(0+)

  • Amiből:

f(0+)=15

  • Végül csináljuk meg ugyanezt (f)-re!

(f)=s3(f)+s2f(0+)+sf(0+)+f(0+)

  • Itt a határérték picit bonyolultabb:

0=lims(s5+0s5+f(0+))

  • Amiből:
lims(f(0+))=f(0+)=0

Fourier diff-egyenlet

1) [2015ZH1] Oldjuk meg Fourier transzformáció segítségével! y(x)4y(x)=8

Megoldás:
  • Vegyük az egyenlet Fourier trafóját (a táblázatban a Fourier trafó y függvénye, de az y itt mást jelent, a táblázatbeli y-ok helyére írjuk s-t, illetve vezessük be az alábbi jelölést: Y=(y))!:

isY4Y=82πδ(s)

  • Átrendezve:

i(s+4i)Y=82πδ(s)

  • Aminek a disztribúció értelemben vett megoldás Y-ra:
    • Ha s+4i0, akkor leoszthatunk vele.
    • Ha s+4i=0, akkor 0Y(4i)=0, vagyis Y(4i) bármilyen konstans lehet, ezt jelöljük pl c-vel.

Y=cδ(s+4i)+82πδ(s)is4

  • Az összeg jobboldali tagja egyszerűsíthető, ha kihasználjuk, hogy az egy disztribúció (a δ(s) a nevezőben lévő s-be is nullát helyettesít):

82πδ(s)is4(φ)=δ(s)82πis4(φ)=δ(s)(82πis4φ)=82πi04φ(0)=22πδ(s)

  • Vagyis:

Y=cδ(s+4i)+22πδ(s)

  • Aminek vegyük az inverz Fourier transzformáltját:
    • Megjegyzés: A táblázatban szerepel (f(t)+a)=eias(f(t)), de nekünk inverz trafó kell
    • 1(F(s)+a)=(F(s)+a)|t=s=eia(t)((F(s))|t=s)=eia(t)1(F(s))
y(t)=ce4t2

2) [2016ZH1] Transzformáljuk elsőrendűvé a y+xy=x differenciálegyenlet Fourier transzformációval (Nem kell megoldani!)!

Megoldás:
  • Számítsuk ki az egyenlet tagjainak Fourier trafóját (x szerint):
    • x(y)=i2s2y^=s2y^
    • x(xy)=x(y)i=ix(y)=i(isy^)=(sy^)=y^sy^
    • x(x)=2πiδ(s)
  • Vagyis az egyenlet Fourier trafója (elsőrendű diff-egyenlet y^-ra):
s2y^+y^sy^=2πiδ(s)

Fourier trafó szabályok alkalmazása

1) [2015ZH1] Számítsuk ki az f(x)=3xexH(x) Fourier transzformáltját, ha tudjuk, hogy (exH(x))=12π11+iy

Megoldás:

Vezessük be a g(x)=exH(x) jelölést!

(f(x))=3(xg(x))=3(g(x))i=3i(12π11+iy)=3i(1)i12π1(1+iy)2=312π1(1+iy)2

Disztribúciók

1) [2015ZH1] Adjuk meg δ és δ lineáris kombinációjaként az e3x2δ(x) disztribúciót!

Megoldás:
  • Nézzük meg, hogy egy φ függvényre hogyan viselkedik a feladatban szereplő disztribúció!

(e3x2δ(x))(φ)=δ(x)(e3x2φ)=δ(x)(e3x2φ)=δ(x)(3e3x2φ+e3x2φ)=3e2φ(0)e2φ(0)=(3e2δ(x)+e2δ(x))(φ)

  • Vagyis:
e3x2δ(x)=3e2δ(x)+e2δ(x)

2) [2016ZH1] Számítsuk ki a T=ex2 reguláris disztribúcuó és a δ disztribúció konvolúciójának hatását a ψ(x)=x2 függvényre: (T*δ)x2=?

Megoldás:
  • Elődáson volt, hogy (T*δ)=T
    • (T*δ)φ(x+y)=Tx(δ'y(φ(x+y)))=Tx(δy(φ(x+y)))=Tx(φ(x))=Tx(φ(x))
  • Ezt felasználva alkalmazzuk a T disztribúciót a ψ függvényre:
<(ex2),(x2)>=(ex2)(x2)dx=[ex2(x2)]ex22x=0[ex2]=0


3) [2016ZH1] Mi az (x3)f=0 disztribúció értelemben vett egyenelet összes megoldása? (+1 miért?)

Megoldás:

f=cδ(x3)

  • Ha x30, akkor leoszthatunk vele, és azt kapjuk, hogy f=0,hax30.
  • Ha x3=0, akkor 0f(3)=0, vagyis f(3) bármilyen konstans értéket felvehet, ezt jelöljük pl c-vel.
  • Tehát ha x3, akkor f=0, ha x=3, akkor tetszőleges c értékű, ez röviden: f=cδ(x3)


4) [2016ZH1] Adjuk meg az e3xδ(x2) disztribúciót a δ eltolt deriváltjainak lineáris kombinációjaként!

Megoldás:

e3xδ(x2)(φ)=δ(x2)(e3xφ)=δ(x2)((e3xφ))=δ(x2)((3e3xφ+e3xφ))=

=δ(x2)(9e3xφ+6e3xφ+e3xφ)=9e6φ(2)+6e6φ(2)+e6φ(2)=(9e6δ(x2)6e6δ(x2)+e6δ(x2))(φ)

5) [2016PZH] Legyen u az f(x)=x3 által generált reguláris disztribúció, ψ(x)=ex2. Számítsuk ki (σ2τ3δ*u)ψ-t!

Megoldás:
  • Először szabaduljunk meg a konvulúciótól:

(σ2τ3δ*u)=(u*σ2τ3δ)φ(x+y)=ux(σ2τ3δ'y(φ(x+y)))=ux(σ2τ3δy(φ(x+y)))=ux(δy(φ(2(x+y3))))=ux(φ(2(x3)))=ux(σ2τ3(φ(x)))

  • Az ux=1, ezt bármilyen függvényre alkalmazva visszakapjuk az eredeti függvény (a sima zárójeles jelölés a disztribúció használatára itt nagyon félreérthető):

ux(σ2τ3(φ(x)))=<1,σ2τ3(φ(x))>=<σ2τ3δx,φ>

  • Majd értékeljük ki a disztribúciót a φ=ex2 függvényen:
<σ2τ3δx,ex2>=δ(2(x3))3ex2dx=3ex2|x=3=3e9

Wavelet trafók

Megjegyzés: a kitevőbe írt törtek (pl: ex22) sok böngészőben hibásan jelennek meg, ezért ezekben az esetekben törtek helyett osztás jelet fogok használni.


1) [2015ZH1] Legyen ψ(x)=(1x2)ex2/2, a mexikói kalap wavelet.

a) Legyen f(x)=e|x|. (Wψfa(b))=?

b) Legyen g(x)=x2. Tudjuk, hogy Rex2/2dx=2π.Wψga(b)=?

Megoldás:

a) A wavelet Fourier trafóját közvetlenül megkaphatjuk a wavelet kiértékelése nélkül: (Wψfa(b))=|a|2πf^(y)ψ^(ay)

f^(y)=2π11+y2

ψ^(y)=(ex2/2)(x2ex2/2)=(ex2/2)(ex2/2)(i)2=(ex2/2)+(ex2/2)

A táblázatban nincs benne, de közismert, hogy (ex2/2)=ey2/2

ψ^(y)=ey2/2+(ey2/2)=ey2/2+(y(ey2/2))=ey2/2ey2/2+y2(ey2/2)=y2(ey2/2)

A táblázatból kiolvasott képletbe behelyettesítve:

(Wψfa(b))=|a|2π(2π11+y2)((ay)2(e(ay)2/2))


b) Wψga(b)=<ψa,b,g>=(1xba2)e((xb)/a)2/2x2dx

Helyettesítésel integrállal tegyük egyszerűbbé a fenti képletet: u=xba,x=au+b,dx=adu

Wψga(b)=(1u2)eu2/2(au+b)2adu

Használjuk ki, hogy korábban már kiszámoltuk, hogy (eu2/2)=(1u2)eu2/2

Wψga(b)=a(eu2/2)(au+b)2du

Amit kétszer parciálisan integrálva meg is kapjuk az eredményt:

Wψga(b)=a([(eu2/2)(au+b)2](eu2/2)2a(au+b)du)=2a2(eu2/2)(au+b)du=2a2([eu2/2(au+b)]eu2/2adu)=2a32π

2) [2016ZH1] A Poisson wavelet a következő: ψn(x)=H(x)xnn!xn1ex

a) Mutassuk meg, hogy ψ(x)=(xnn!ex), ha x0

b) Mutassuk meg, hogy Rψn(x)dx=0

c) Cψn=?

Megoldás:

a) (xnn!ex)=nxn1n!ex+xnn!ex=xxn1n!exnxn1n!ex=xnn!xn1ex


b) Rψn(x)dx=0(xnn!ex)dx=[xnn!ex]0=0

c) Cψn=2π|ψ^|2|y|dy

Először számoljuk ki a wavelet Fourier trafóját (felhasználom, hogy (f)=iy(f),(xnf)=in(f)(n)):

ψ^=((xnn!ex)H(x))=iyn!(xnexH(x))=iyn!in(exH(x))(n)=iyn!in(12π11+iy)(n)=

=iyn!inin(1)(2)(n)12π1(1+iy)n+1=iyn!n!(1)n(1)n12π1(1+iy)n+1=iy12π1(1+iy)n+1

Cψn=2π|ψ^|2|y|dy=2π12π|y|2|y|1(1+y2)n+1dy=02y(1+y2)n+1dy=1n[1(1+y2)n]0=1n(01)=1n

3) [2016PZH] Legyen ψ(x)=xe|x|,f(x)=ex2/2. Adjuk meg f ψ által generált wavelet transzformáltjának Fourier transzformáltját!

Megoldás:

f^(x)=ey2/2

ψ^(x)=2π(2iy)1(1+y2)2

(Wψfa(b))=|a|2πf^(y)ψ^(ay)=|a|2πey2/22π(2iay)1(1+(ay)2)2

Numerikus módszerek témakör

Parcdiff egyenletek (Fourier)

1) [2015ZH2] Oldjuk meg Fourier módszerrel az alábbi parciális differenciálegyenletet!

2ut2=42ux2

u(0,t)=u(3,t)=0,u(x,0)=sin4π3x,ut(x,0)=2sinπ3x

Megoldás:
  • Az U(x,t)-t keressük szorzat alakban: U(x,t)=X(x)T(T)
  • A diffegyenlet így átírva: X(t)T¨(t)=4X(x)T(T)
  • Ez így már szeparálható:
    • Figyeljünk arra, hogy a deriváltak a számlálóban legyenek
    • A szeparálás utáni hányadosokról pedig tudjuk, hogy negatívak (innen jön a b2)

4X(x)X(x)=T¨(t)T(T)=b2

  • Nézzük meg, hogy melyik változóra van feltételünk, aminek a jobb oldalán konstans szerepel.
    • Az első két féltétel átírva: X(0)T(t)=X(3)T(t)=0, minden t-re, vagyis X(0)=X(3)=0
    • Tehát az X-re van a T-től nem függő feltételünk, ezért először az X-re oldjuk meg a diffegyenletet!
  • Oldjuk meg a diff-egyenletet:

4X(x)X(x)=b2

4X(x)+b2X(x)=0

  • Írjuk fel a karakterisztikus függvényt!

4λ2+b2=0

λ2=b24

λ=±ib2

  • Vagyis a diff-egyenlet megoldása:

X(x)=c1cosb2x+c2sinb2x

  • Vizsgáljuk meg a kezdeti feltételeket:

X(0)=c1cos0+c2sin0=c1=0

X(3)=c2sinb23=0

Ami csak olyan egész k értékekre teljesülhet, amikre: b23=kπ,b=23kπ

  • Most oldjuk meg a diff-egyenletet T(t)-re, de a b helyére az újonnan kapott képletet írjuk be.

T¨(t)T(t)=(23kπ)2

λ2=(23kπ)2

λ=±23ikπ

  • A T-re vonatkozó (k-tól függő) diff-egynelet:

Tk(t)=akcos23kπt+bksin23kπt

  • Az U(x,t)-re vonatkozó k-tól függő egyenlet tehát:

Uk(x,t)=c2sink3πx(akcos2k3πt+bksin2k3πt)

  • Vezessük be az Ak=c2ak és Bk=c2bk konstansokat!

Uk(x,t)=Aksink3πxcos2k3πt+Bksink3πxsin2k3πt

  • Az U(x,t) pedig felírható az Uk(x,t)-k összegeként az összes k-ra.

U(x,t)=0Uk(x,t)

  • A maradék két feltétel segítségével számoljuk ki az Ak és Bk konstansok értékeit.

U(x,0)=0Aksink3πxcos0+Bksink3πxsin0=0Aksink3πx=sin4π3x

Amiből az együtthatók összehasonlításával megkapjuk, hogy A4=1, minden más Ai=0, ha i4

  • A másik feltételhez ki kell számolni az Ut(x,t)-t.

Ut(x,t)=0Aksink3πxsin2k3πt(2k3π)+Bksink3πxcos2k3πt(2k3π)

  • A feltételbe beírva:

Ut(x,0)=0Aksink3πxsin0(2k3π)+Bksink3πxcos0(2k3π)=0Bksink3πx(2k3π)=2sinπ3x

Innen pedig: B1(23π)=2,B1=2(23π)=3π, minden más Bi pedig nulla.

Vagyis a megoldás:

U(x,t)=sin43πxcos83πt+3πsin13πxsin23πt


2) [2016ZH2] Oldjuk meg Fourier módszerrel az alábbi parciális differenciálegyenletet!

2ut2=92ux2

u(x,0)=12cos3π5x,ux(0,t)=ux(5,t)=0

Megoldás:

X(x)T¨(t)=9X(x)T(t)

T¨(t)T(t)=9X(x)X(x)=b2

Először oldjuk meg x-re: 9X(x)X(x)=b2

9λ2=b2

λ=±ib3

X(x)=c1cosb3x+c2sinb3x

X(x)=c1b3sinb3x+c2b3cosb3x

X(0)=c2b3=0

A b=0-hoz tartozó X(x)=0 megoldás nem érdekel minket, tehát c2=0.

X(5)=c1b3sinb35=0

Az X azonosan nulla megoldás megint nem érdekel minket, így:

53b=kπ

b=35kπ

Most oldjuk meg a T-re vonatkozó diff-egyenletet

T¨(t)T(t)=(35kπ)2

λ2=(35kπ)2

λ=±i35kπ

Tk(t)=akcos35kπt+bksin35kπt

Írjuk fel Uk(x,t)-t!

Uk(x,t)=Akcoskπxcos35kπt+Bkcoskπxsin35kπt

Majd pedig az ebből generált sort:

U(x,t)=k=0Akcos15kπxcos35kπt+Bkcos15kπxsin35kπt

U(x,0)=k=0Akcos15kπx=12cos3π5x

A5=12, minden más Ai pedig nulla.

Parcdiff egyenletek (véges differenciák)

1) [2015ZH2] Véges differenciák segítségével, h=12 felosztás mellett adjuk meg az u1,2 értékét, ha

2ux2=2ut2

u(0,t)=3,u(3,t)=0,u(x,0)=3x,ut(x,0)=0

Megoldás:
  • Írjuk fel a diffegyenletet véges differenciákkal:
Magyarázat:
  • Írjuk fel a differál-egyenletet differa-egyenlet formában!

limΔ0u(x+Δ,y)u(x,y)Δu(x,y)u(xΔ,y)ΔΔ=limΔ0u(x,y+Δ)u(x,y)Δu(x,y)u(x,yΔ)ΔΔ

  • Közös nevezőre hozva:

limΔ0u(x+Δ,y)2u(x,y)+u(xΔ,y)Δ2=limΔ0u(x,y+Δ)2u(x,y)+u(x,yΔ)Δ2

  • Na most felejtsük, hogy delta nullához tart, és válasszunk ki egy megfelelően kicsi értéket vízszintes (h) és függőleges (k) irányban. A folytonos függvény helyett pedig használjuk egy ilyen lépésközönként mintavételezett diszkrét függvényt, ahol ui,j jeletése u(ih,jh).

ui+1,j2ui,j+ui1,jh2=ui,j+12ui,j+ui,j1k2

  • Válasszuk meg a feladatban adott h értékhez a k értékét, hogy az egyenletből a lehető legtöbb tag kiessen (jelen esetben a h=k=12 választás célszerű).

ui+1,j2ui,j+ui1,j=ui,j+12ui,j+ui,j1

  • Fejezzük ki ui,j+1-et az egyenletből.

ui,j+1=ui+1,j+ui1,jui,j1

  • Ennek a képletnek a rekurzív alkalmazásával el tudunk jutni a peremfeltételtől az u_{1,2} értékig.

u1,2=u2,1+u0,1u1,0

  • Innen az u0,1 és a u1,0 ismert a peremfeltétel alapján, de az u2,1-ért még számolnunk kell.

u2,1=u3,0+u1,0u2,1

  • Az u2,1-hez a nullában vett t szerinti deriváltra vonatkozó feltételt kell használni:

u2,0u2,1k=0

  • Vagyis:

u2,1=u2,0

  • A kért pont tehát kiszámolható az alábbi peremen található értékekből (papíron egyszerűbb felvenni egy négyzetrácsot az ui,j értékeknek, és mindenhova odaírni az adott értéket):
u1,2=(u3,0+u1,0u2,0)+u0,1u1,0=(0+21)+32=2

2) [2016ZH2] Vázoljuk fel az alábbi feladat megoldását véges differenciák módszerével, ha x[0,5],t0, az x irányú távolság, h = 1. Mennyi lesz u(2,118)?

2ut2=92ux2

u(x,0)=12cos3π5x,ux(0,t)=ux(5,t)=0

Jordan normál-forma

1) [2016ZH2] Adjuk meg az x=Bx+b egyenlet megoldását, ha B=16[312042011],b=[101].

Megoldás:
  • Először meg kell határozni B sajátértékeit. Ezt a det(BλI)=0 egyenlet megoldásaiként kapjuk meg. Most az 16-os szorzó miatt inkább számoljuk azzal, hogy 6det(BλI)=det(6B6λI)=det(6BλI)=0

|3λ1204λ2011λ|=0

  • Fejtsük ki a determinánst az első oszlop szerint:

(3λ)((4λ)(1λ)+2)=(3λ)(λ'25λ+6)=(3λ)(λ3)(λ2)=(λ3)2(λ2)

  • Most határozzunk meg minden sajátértékhez egy sajátvektort (itt az 16-os szorzó nem számít, a sajátvektor csak konstans szorzó erejéig egyértelmű)
  • Először a λ=3-hoz keresünk két sajátvektort:

[331204320113][xyz]=[012012012][xyz]=0_

  • Mindhárom egyenletünk megegyezünk, az y legyen mondjuk 1, ekkor a z-nek -2-nek kell lennie, az x tetszőleges. Az x=0 és az x=1 két lineáris független sajátvektort ad.

s3,1=[012],s3,2=[112]

  • Határozzuk meg a λ=2-höz tartozó sajátvektort is:

[321204220112][xyz]=[112022011][xyz]=0_

y=z,x=y+2z=z

  • Tehát egy sajátvektor például:

s2=[111]

  • A Jordan-normál forma (sajátértékek főátalóban, itt már számít a skalár szorzó) és a transzformációs mátrix (sajátvektorok alkotta mátrix):

J=[360003600026],T=[s3,1s3,2s2]=T=[011111221]

  • A végeredményt az alábbi alakban kapjuk majd meg: u=T(k=0Jk)T1b. Ehhez viszont először invertálni kell T-t.
  • Gauss-elimináljunk!

[011|100111|010221|001]=s3+=2s2[011|100111|010003|021]=s1=s2[100|110111|010003|021]=s2+=s1s3/3[100|110010|12313003|021]=[100|110010|12313001|02313]

  • Számoljuk ki k=0Jk-t!

k=0Jk=[k=0(12)k000k=0(12)k000k=0(13)k]=[111200011120001113]=[120001200032]

  • A végeredmény tehát (a mátrix szorzásokat már nem kell elvégezni):
u=[011111221][120001200032][1101231302313][101]

Nem lineáris egyenletek numerikus megoldása

1) [2015ZH2] Keressük a 1+coshx2=x egyenlet megoldását. Tudjuk, hogy a gyök a [4, 5] intervallumban van.

a) A gyökhöz milyen közel kell indítani a húrmódszert, hogy az eljárás konvergáljon?

b) Használható-e a [4, 5] intervallumon az iteráció?

Megoldás:

a) A húrmódszer konvergens ha |I||f|2|f|<1 a tartomány összes pontján.

Ez megadja, hogy max mekkora lehet az intervallum hossza, hogy az algoritmus konvergáljon. Gyakorlatban azt szoktuk vizsgálni, hogy a számláló maximuma és a nevező minimuma esetén is teljesül-e a feltétel, ami egy szűkebb feltétel, de becslésnek jó.

Számoljuk ki a deriváltakat!

|f|=|(1+coshx2x)|=|sinhx21+coshx1|

|f|=|coshx2(1+coshx)12sinh2x4(1+coshx)32|=|coshx(1+coshx)2sinh2x4(1+coshx)32|=|coshxsinh2x+(cosh2xsinh2x)4(1+coshx)32||coshxsinh2x+14(1+coshx)32|

Nézzük meg ezeknek a minimumát és maximumát (csak a tartomány szélei érdekesek, nincs lokális minimuma, tehát az x helyére mindenhova négyet vagy ötöt írunk)

minI|f||sinh421+cosh51|

maxI|f||cosh4sinh25+14(1+cosh4)32|

I<2minI|f|maxI|f|=|sinh41+cosh52cosh4sinh25+14(1+cosh4)32|

b) Az iteráció konvergens ha |g(x)|<1 a tartomány összes pontján.

|g(x)|=|(1+coshx2)|=|sinhx21+coshx|

minI|g(x)||sinh421+cosh5|=e4e42(1+e5+e5)e1.521

Tehát a tartomány egyetlen pontjára se teljesül a konvergencia szükséges feltétele, azaz az iteráció nem konvergens.

2) [2016ZH2] Tekintsük az ex2=x egyenletet az [1, 2] intervallumon! Megoldható-e iterációval az [1, 2] valamely részintervallumán? Ha igen, milyen rövid legyen? Megoldható-e húrmódszerrel az [1, 2] valamely részintervallumán? Ha igen, milyen rövid legyen?


Megoldás:
  • Iteráció: |g(x)|=ex>1, az [1, 2] intervallum összes pontján. Ebből következik, hogy az iteráció bármely részintervallumon divergens lesz, tehát nem használható.
  • Húrmódszer:

|I|maxI|f|2minI|f|=|I|e52e4<1

Vagyis az algoritmus konvergens, ha |I|<2e4e5

3) [2016PZH] Az arsh2x=x egyenlet esetében az intervallum felezés, vagy az iteráció a célravezetőbb az [1, 2] intervallumon? És a [2, 3]-n?

Megoldás:

Az intervallumfelezés esetén minden lépésben megfelezzük az intervallumot (meglepő mi? :D), szóval k lépés után a pontossága: |I|2k

A iteráció esetében a pontosság |g(x)|-el szorzódik meg minden iteráció után. Ha ez kisebb, mint 12, akkor ez a módszer gyorsabban konvergál, mint az intevallum felezés.

|g(x)|=21+(2x)2

Az [1,2] tartományon ennek a maximuma 23 ami nagyobb, mint 1, ezért itt az iteráció még csak nem is konvergens. A [2, 3] tartományon a maximum 2170.485, tehát itt az iteráció gyorsabban konvergál.

Lagrange multiplikátor módszer

1) [2015ZH2] Keressük meg az f(x,y,z)=xy2z3(x,y,z>0) szélsőértékét az g(x,y,z)=x+2y+3z6=0 feltétel mellett! Vizsgáljuk meg a feltételes definitséget a kapott pontban!

Megoldás:
  • Vezessük be az alábbi függvényt:

F=fλg

  • A szélsőérték akkor létezhet, ha az összes változó szerinti derviált nulla:

Fx=y2z3λ=0

Fy=2xyz32λ=0

Fz=3xy2z23λ=0

Fλ=g=x+2y+3z6=0

Az első egyenlet 2x szeresét a második egyenlet y szorosával egyenlővé téve:

2xy2z32λx=2xy2z32λy

λx=λy

Azaz λ=0 vagy x=y

  • λ=0 eset: x=y=z=λ=0 (ellentmondás: x, y, z pozitív a feladat szerint)
  • x=y eset:

Az második egyenlet 3y szeresét a harmadik egyenlet 2z szeresét egyenlővé téve: 6x3z36λx=6x3z36λz

Vagyis (ismerve, hogy λ0): x=y=z=λ=1

A definitséghez szükség van ebben a pontban a feltétel gradiensére: grad(g)=[123]

Illetve a gradiensre merőleges vektorok alakjára (skalárszorzat alapján: <[123],[xyz]>=0)

[3x3yx2y]

Ezen kívül még az F Hesse mátrixa is kelle fog ebben a pontban: [FxxFxyFxzFyxFyyFyzFzxFzyFzz]|x=1,y=1,z=1=[02yz33y2z22yz32xz36xyz23y2z26xyz26xy2z]|x=1,y=1,z=1=[023226366]

A definitséghez szorozzuk meg a Hesse mátrixot a gradiensre merőleges vektorokkal mindkét oldalról: [3x3yx2y][023226366][3x3yx2y]=[3x6y3x+6y][3x3yx2y]=9x18y23x26xy6xy12y2=12x212xy30y2=6(x2+xy+5y2)

Ennek az előjele lehet pozitív és negatív is x és y értékétől függően, vagyis a mátrix indefinit, azaz itt nincs szélsőérték.

(Ha mindig pozitív lett volna, az minimum helyet jelölt volna, ha mindig negatív akkor maximum, ha mindig nulla, akkor pedig nyereg pont.)

2) [2016ZH2] Hol lehet feltételes szélsőértéke a 3x2+y2+z2xy függvénynek az x2+y2+z2=1 feltétel mellett? (+3 pontért: Az egyik lehetséges pontban nézzük meg, hogy van-e!)


3) [2016PZH] Hol lehet feltételes szélsőértéke a x2+y2+z22xy2xz függvénynek az x2+y2+z2=1 feltétel mellett? Állapoítsuk meg a szélsőértékek jellegét!

Variáció számítás

1) [2015ZH2] Keressük meg az I(y) funkcionálhoz tartozó extremális y függvényt!

I(y)=12y'2+x32xydx

y(1)=16,y(2)=53

Megoldás:

Ez a feladattípus arról szól, hogy használjuk az Euler-Lagrange (EL) egyenletet: fyddxfy=0

  • Vegyük észre, hogy két különböző deriváltjel szerepel a képletben, és ezek mást jelentenek.
  • A x azt jelenti, hogy csak az x-et közvetlenül tartalmazó tagokat deriváljuk, de az x-től függő y(x) függvényt már konstansnak (független változónak) tekintjük a deriválás szempontjából.
    • xx=1,y(x)x=0,y(x)x=0
  • A ddx esetében mindent deriválunk x szerint, ami függ x-től.
    • dxdx=1,dy(x)dx=y(x),dy(x)dx=y(x)

Az f függvény, amire alkalmazni kell az EL-t, az az integrál belseje: f(x,y,y)=y'2+x32xy. Ha lenne feltétel is, akkor ugyanúgy be kéne vezetni egy F=fλg függvényt, és arra kéne megoldani az EL-t.

fyddxfy=2xddx2y=2x2y=0

y(x)=x

y(x)=x22+c

y(x)=x36+cx+d

A kezdeti felételeket felhasználva:

y(1)=16c+d=16

d=13+c

y(2)=86+2c+d=53+3c=53

Tehát c=0,d=13, azaz a megoldás:

y(x)=x36+13.

2) [2015ZH2] Keressük meg az I(y) funkcionálhoz tartozó extremális y függvényt!

I(y)=12y'3+x32xydx

y(1)=16,y(2)=53

Megoldás:

fyddxfy=2xddx3y'2=2x6yy=0

Vezessünk be egy p=y=dydx,p=y=dpdx változót, és erre oldjuk meg a differenciálegyenletet (ha az egyenletből az x hiányozna, akkor y szerinti deriválásra kéne áttérni).

x=3pdpdx

3pdp=xdx

32p2=x22+c

Írjuk vissza az y'-t p helyére

(dydx)2=x23+c2

dy2=(x23+c2)dx2

dy=±(13x2+c3)dx

Ez egy sokkal nehezebb integrál, mint ami ZH-kon elő szokott fordulni (valószínűleg elszámoltam valamit).

Amúgy megoldható x=tan(θ) és dx=sec2(θ)dθ helyettesítéssel, és ez lesz a eredménye:

y=±13(xx2+c3+c3log(x2+c3+x))+d

A két kezdeti feltételt felhasználva ki lehet számolni a két konstans értékét (c3,d). De ez megint sokkal bonyolultabb, mint ami ZH-n elő szokott fordulni.

Újabb jele annak, hogy valamit elszámoltam.

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/55/08/4b/55084be16a6b92e2cdb97951f371f4df.jpg