„Számítógépes grafika házi feladat tutorial” változatai közötti eltérés

Az ellipszisen egyrészt nagyon jól látszódik, hogy az a tesszellációs felbontás, ami a gömbhöz elég volt, itt már csúnya képet eredményez. De most nem ezen van a lényeg, hanem az árnyaló normálokon. Miben másak az ellipszis normáljai, mint a gömbé? Az X tengely mentén ugyan annyi változás 3-szor akkora távon következik be, ezért értelemszerűen, amíg a Y és a Z tengely mentén a egységnyit változik a felületi pont helye, addig az X tengely mentén ez az érték 1/3. Termesztésen ez a pongyola megfogalmazás a parciális deriváltak számszerű értékére vonatkozott. És a gradiens, a parc. deriváltakból álló vektor a felületi normál amit mi kerestünk. Tehát a normálon a (3, 1, 1) nagyítás hatására (1/3, 1, 1) nagyítás történik. Ez általánosságban is igaz, hogy a normálokra a nagyítások inverz transzformációja hat.

Szerencsére ezt az OpenGL automatikusan megcsinálja helyettünk. A gond viszont ezzel ez, hogy az ilyen transzformációk után a normál már nem feltétlen lesz egységvektor, mint ahogy azt a korábbi példákba is láttuk. De erre a megoldás egyszerű, a <code>glEnable(GL_NORMALIZE);</code> függvény megkéri az OpenGL-t, hogy a világítás számolásakor normalizálja a normálokat.