„Számítógépes grafika házi feladat tutorial” változatai közötti eltérés
| 1 341. sor: | 1 341. sor: | ||
* Na várjunk csak, mi egy kockát rajzoltattunk ki, akkor miért egy négyzetet látunk? Azért mert kameránál a "fényképezést", mint transzformációt leíró mátrix (a GL_PROJECTION) egy egységmátrix, így a fényképezés egyszerűen a z koordináta eldobására korlátozódik. A kockának mindössze két oldala van, aminek az XY síkra vett vetülete nem nulla területű, de mindkét vetület egy-egy négyzet. Mi a kettő közül a később kirajzolt oldalnak a vetületét látjuk. | * Na várjunk csak, mi egy kockát rajzoltattunk ki, akkor miért egy négyzetet látunk? Azért mert kameránál a "fényképezést", mint transzformációt leíró mátrix (a GL_PROJECTION) egy egységmátrix, így a fényképezés egyszerűen a z koordináta eldobására korlátozódik. A kockának mindössze két oldala van, aminek az XY síkra vett vetülete nem nulla területű, de mindkét vetület egy-egy négyzet. Mi a kettő közül a később kirajzolt oldalnak a vetületét látjuk. | ||
** A megoldás: Állítsuk be a projekciós mátrixot! | ** A megoldás: Állítsuk be a projekciós mátrixot! | ||
*** Első közelítésként próbálkozhatnánk a sugárkövetésnél használt fényképezés leírásával. Ez részben működne, az algoritmus bemenete a látószög (FoV), és a képernyő szélességének és magasságának az aránya, és ezekből meghatározza a képen az X és Y koordinátákat. Ez a transzformáció önmagában viszont nekünk nem elég, mert a láthatóság eldöntése miatt szükségünk van egy 'z' koordinátára is, amibe azt akarjuk eltárolni, hogy az adott objektum milyen távol van a kamerától (előjelesen, a kamera nézeti iránya a pozitív). De ez az érték a (-végtelen, végtelen) tartományon mozog, amit mi a (-1, 1) tartományra akarunk transzformálni. Ilyen problémával már találkoztunk, a tonemappingnél, és két lehetséges megoldást is mutattam rá. De itt egyik se működik. Az ötlet ami itt szoktunk használni, az az, hogy egy bizonyos távolságnál (zNear) közelebb lévő és egy másik távolságnál (zFar) pedig a távolabb lévő objektumokat nem rajzoljuk ki. Ez gyakorlatban egy elég jól alátámasztható döntés, ha egy objektumokkal teli zsúfolt világban végtelen távolra ellátnánk, akkor végtelen erőforrásra is szükségünk lenne ahhoz, hogy arról képet alkossunk. A szemünkhöz nagyon közeli objektumok pedig olyan nagynak látszódnának, hogy nem látnánk tőlük semmi mást. A két távolság két vágósíkot határoz meg. Egy transzformáció kell nekünk, amire egy a közeli vágósíkon lévő objektum 'z' koordinátája 0 lesz, míg a távoli vágósík | *** Első közelítésként próbálkozhatnánk a sugárkövetésnél használt fényképezés leírásával. Ez részben működne, az algoritmus bemenete a látószög (FoV), és a képernyő szélességének és magasságának az aránya, és ezekből meghatározza a képen az X és Y koordinátákat. Ez a transzformáció önmagában viszont nekünk nem elég, mert a láthatóság eldöntése miatt szükségünk van egy 'z' koordinátára is, amibe azt akarjuk eltárolni, hogy az adott objektum milyen távol van a kamerától (előjelesen, a kamera nézeti iránya a pozitív). De ez az érték a (-végtelen, végtelen) tartományon mozog, amit mi a (-1, 1) tartományra akarunk transzformálni. Ilyen problémával már találkoztunk, a tonemappingnél, és két lehetséges megoldást is mutattam rá. De itt egyik se működik. Az ötlet ami itt szoktunk használni, az az, hogy egy bizonyos távolságnál (zNear) közelebb lévő és egy másik távolságnál (zFar) pedig a távolabb lévő objektumokat nem rajzoljuk ki. Ez gyakorlatban egy elég jól alátámasztható döntés, ha egy objektumokkal teli zsúfolt világban végtelen távolra ellátnánk, akkor végtelen erőforrásra is szükségünk lenne ahhoz, hogy arról képet alkossunk. A szemünkhöz nagyon közeli objektumok pedig olyan nagynak látszódnának, hogy nem látnánk tőlük semmi mást. A két távolság két vágósíkot határoz meg. Egy transzformáció kell nekünk, amire egy a közeli vágósíkon lévő objektum 'z' koordinátája 0 lesz, míg a távoli vágósík pontjai 1 mélység koordinátákkal rendelkeznek. Kb. 10 sor lenne levezetni az ezt megvalósító transzformáció mátrixát, de ettől megkíméllek titeket, mert a házihoz úgy sincs rá szükség, ugyanis egy glu függvény ezt megcsinálja helyettünk. | ||
*** A függvény amit használhatunk az a <code> gluPerspective(GLdouble fovy, GLdouble aspect, GLdouble zNear, GLdouble zFar) </code> | *** A függvény amit használhatunk az a <code> gluPerspective(GLdouble fovy, GLdouble aspect, GLdouble zNear, GLdouble zFar) </code> | ||
**** Megjegyzések a paramétérek megválasztásához: | **** Megjegyzések a paramétérek megválasztásához: | ||
| 1 358. sor: | 1 358. sor: | ||
</syntaxhighlight> <br/> | </syntaxhighlight> <br/> | ||
* | * A kockát kirajzoló (kirajzolni próbáló) program eredménye ezzel a pár sorral kibővítve: [http://pastebin.com/CGsSTUEY Egy teljesen fehér kép] | ||
http://i.imgur.com/2B4efRi.png | http://i.imgur.com/2B4efRi.png | ||
| 1 364. sor: | 1 364. sor: | ||
** Én mondtam, hogy sugárkövetéssel látványosabb eredményeket lehet elérni :D | ** Én mondtam, hogy sugárkövetéssel látványosabb eredményeket lehet elérni :D | ||
* Igazándiból annyira nem meglepő, hogy egy kocka belsejében lévő kamera nem lát mást, mint a kockát, ami jelenleg teljesen fehér. | * Igazándiból annyira nem meglepő, hogy egy kocka belsejében lévő kamera nem lát mást, mint a kockát, ami jelenleg teljesen fehér. | ||
* A megoldás: "Rakjuk át a kamerát a kockán kívülre". | * A megoldás: "Rakjuk át a kamerát a kockán kívülre". Pontosabban a világot (és vele a kockát) transzformálúk úgy, hogy a kamera ne legyen a kocka belsejében. | ||
** A legkényelmesebb módja: <code> gluLookAt(GLdouble eyeX, GLdouble eyeY, GLdouble eyeZ, GLdouble centerX, GLdouble centerY, GLdouble centerZ, GLdouble upX, GLdouble upY, GLdouble upZ) </code> | ** A legkényelmesebb módja: <code> gluLookAt(GLdouble eyeX, GLdouble eyeY, GLdouble eyeZ, GLdouble centerX, GLdouble centerY, GLdouble centerZ, GLdouble upX, GLdouble upY, GLdouble upZ) </code> | ||
*** Hol legyen a kamera, mit nézzen, és melyik legyen a felfele vektor. | *** Hol legyen a kamera, mit nézzen, és melyik legyen a felfele vektor. | ||