„Számítógépes grafika házi feladat tutorial” változatai közötti eltérés

 

A mikroszkopikus tükrök figyelembevételével a fényforrások fénye tükröződni tud. De mi van a valódi tükrökkel? Amikben más objektumok képeit is látjuk, nem csak a fényforrások hatását? Sugárkövetéssel ilyen tükröket renderelni meglepően egyszerű. Az egyetlen dolog amit a tükör tulajdonságú anyag csinál a modellünkbe az az, hogy a tükröződés irányába továbblövi a sugarat.

 

Implementálni ezt nagyon egyszerű, pl.:

Az egyetlen kényelmetlenséget az okozhatja, hogy ha az eddig használt adatstruktúránk nem tárolta, hogy milyen irányból érkezett a sugár, mert az nyilván kell ahhoz, hogy tudjuk, hogy melyik irányba verődik vissza.

 

Például ha a padló anyagát lecserélem egy tükörre, akkor az eredmény így néz ki:

 

 

Ez valóban egy tükörnek néz ki, de egy apró probléma még akad vele... Mi történik ezzel a modellel, ha két tükröt rakunk egymással szembe? A sugár a végtelenségig fog pattogni a kettő között? Nem egészen. Ugyanis ez egy rekurzív algoritmus, ahol a függvényhívásoknak a stackbe is lesz nyoma, ahol viszont a hely előbb utóbb elfogy, és ilyenkor a programunk megáll.

 

A sugárkövető függvényünkbe követnünk kell, hogy ez hanyadik függvényhívás volt, és ha ez a szám, meghalad valamilyen értéket, pl. 8-at, akkor a sugarat már ne lőjük tovább.  

Példaprogram: [[Média:Grafpp_raytrace_tukrok.cpp‎|Két szemben lévő tükör]]