„Laboratórium 2 - 3. Mérés ellenőrző kérdései” változatai közötti eltérés

David14 (vitalap | szerkesztései)
David14 (vitalap | szerkesztései)
324. sor: 324. sor:
|szöveg=  
|szöveg=  


Ideális eset: <math>L_\mathrm{sz}=0</math> (szivárgási induktivitás) --> a csillapítás végtelen, a kimeneti feszültség bármely bemeneti feszültség esetén zérus.
Ideális eset: <math>L_\mathrm{sz}=0</math> (szivárgási induktivitás) <math>\longrightarrow</math> A csillapítás egységnyi, a kimeneti feszültség bármely frekvencián megegyezik a bemeneti feszültséggel.
//-> Ez szerintem (Prímás) nem igaz, már csak a képletből kiindulva sem: ha Lsz = 0, akkor a csillapítás 1, így Ube = Uki, ami szépen látszik is a kapcsolási rajzon.
 
 
Valóságban: <math>L_\mathrm{sz} \neq 0</math>


Valóságban: <math>L_\mathrm{sz} \neq 0</math>.


<math> \frac{U_\mathrm{ki}}{U_\mathrm{be}} = \frac{\frac{1}{j \omega \frac{C_\mathrm{y}}{2}}}{j \omega L_\mathrm{sz} + \frac{1}{j \omega \frac{C_\mathrm{y}}{2}}} = \frac{1}{j \omega L_\mathrm{sz} j \omega \frac{C_\mathrm{y}}{2} + 1} = \frac{1}{1 - \omega^2 L_\mathrm{sz} \frac{C_\mathrm{y}}{2}} </math>
<math> \frac{U_\mathrm{ki}}{U_\mathrm{be}} = \frac{\frac{1}{j \omega \frac{C_\mathrm{y}}{2}}}{j \omega L_\mathrm{sz} + \frac{1}{j \omega \frac{C_\mathrm{y}}{2}}} = \frac{1}{j \omega L_\mathrm{sz} j \omega \frac{C_\mathrm{y}}{2} + 1} = \frac{1}{1 - \omega^2 L_\mathrm{sz} \frac{C_\mathrm{y}}{2}} </math>


A gyakorlatban adott frekvencián <math>\frac{U_\mathrm{ki}}{U_\mathrm{be}}[dB]</math> adott, ebből <math>\frac{U_\mathrm{ki}}{U_\mathrm{be}}</math>, majd a képlettel <math>L_\mathrm{sz}</math> számítható.
 
A gyakorlatban adott frekvencián <math>\frac{U_\mathrm{ki}}{U_\mathrm{be}}</math> méréssel meghatározható, majd a képlettel <math>L_\mathrm{sz}</math> számítható.


}}
}}