„Számítógépes grafika házi feladat tutorial” változatai közötti eltérés

* GL_MODELVIEW egyik legfontosabb használata, hogy segítségével könyebben tudjuk elhelyezni az objektumokat a világban. Például ha van egy összetett, mondjuk 10 000 háromszögből álló alakzatunk, akkor annak elforgatását manuálisan úgy tudnánk megoldani, hogy az alakzat összes pontján elvégzünk valami undorító trigunometrikus képletet. Egy másik lehetőség, hogy a GL_MODELVIEW segítségével az egész világot elforgatjuk az ellenkező irányba, kirajzoljuk az alakzatot normál állapotában, majd visszaforgatjuk a világot. Ez első ránézésre bonyolultabbnak tűnik, de mindössze 2 sor kód.

* Egy transzformáció meghívásakor annak a mátrix hozzászorzódik a GL_MODELVIEW mátrixhoz (jobbról). Emlékeztető: a mátrix szorzás, és a mátrix-vektor szorzás asszociatív. Ez azt jelenti, hogy két transzformációs mátrix összeszorzása után az eredmény ugyan úgy transzformál egy tetszőleges vektort, mint ha a két mátrixal külön szoroztuk volna be.

* A transzformációk fordított sorrendben fejtik ki hatásukat, mint ahogy meghívjuk őket, de ez így intuitív, így haladhatunk a hierarhiában föntről lefele, ha nem így lenne, akkor pl. egy autó kirajzolásánál, azzal kéne kezdenünk, hogy megmondjuk, hogy a dísztárcsa a kerékhez képest hogy helyezkedik el, és csak a legvégén mondhatnánk meg, hogy az autó egyáltalán hol van.

Ami a koordinátarendszerrel történik:

* A probléma ami felmerül, hogy a transzformációk hatása permanens, azaz, ha egyszer elforgattad a világot, akkor az úgy marad, amíg vissza nem forgatod. Tehát ha egy objektum kirajzolása miatt akarsz hasznáni egy transzformációt akkor a rajzolás után azt mindenképpen, mindig vissza is kell csinálnod. De mi van ha egy összetett objektum kirajzolásához akár több száz transzformáció is kellet? Akkor a végén az összeset egybe vissza kell csinálni? Nincs erre jobb megoldás? A válasz természetesen az, hogy van, ez a megoldás a matrix stack.