„A számítástudomány alapjai - Segédanyagok a vizsgához” változatai közötti eltérés

## Kiválasztjuk a kiindulási pontot.

## Meglátogatjuk a legkisebb sorszámú olyan szomszédját, amit még nem látogattunk meg.

## Az előbbi lépést ismételgetjük, amíg tudjuk.

## Ha már nem tudunk tovább menni, visszalépünk egyet, és újra megpróbáljuk a 2. lépést, ha még mindig nem jutunk előre, visszamegyünk mégegyet, stb.

## Ha a visszalépegetésekkel visszaérünk a kiindulási pontba, akkor a gráf minden pontját láttuk és végeztünk.

## Hozzávalók egy személyre:

*** egy élsúlyozott irányított gráf, amiben nincs irányított kör, viszont van benne egy forrás és egy nyelő,

*** sör, bacon, vidámság, szánsájn, szikla és zsömle,

*** számtud-tudás.

## A gráfot emeletekre bontjuk. Egyrészt, mert poén, másrészt, mert áttekinthetőbbé teszi a munkát, harmadrészt, mert ezzel ellenőrizzük, hogy tényleg nincs-e benne irányított kör (ha van, nem tudjuk emeletekre bontani).

## A kritikus utat keressük, vagyis a leghosszabb utat. Ez nyilván úgy történik, hogy pontonként felírogatjuk, hogy oda honnan, összesen mennyi idő alatt tudunk jutni, és a nagyobbat választjuk.

## Ha megvan a kritikus út, akkor igazából végeztünk. A kritikus úton található munkafolyamatok azok, amikkel, ha késünk, akkor késleltetjük a gráf által reprezentált egész projekt elkészültét. Persze a kritikus úton kívül eső folyamatokkal sem várhatunk a végtelenségig, de azok esetében néhány időegységnyi tűrés van.