„Matematika A3 - Differenciálegyenlet-rendszerek” változatai közötti eltérés

A VIK Wikiből
Új oldal, tartalma: „{{GlobalTemplate|Villanyalap|MatB3Peldak9}} %TOC{depth="3"}% ==Homogén differenciálegyenlet-rendszerek== ====Definíció==== Olyan egyenletrendszer, mely a vált…”
 
Szikszayl (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
 
(5 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{GlobalTemplate|Villanyalap|MatB3Peldak9}}
%TOC{depth="3"}%
==Homogén differenciálegyenlet-rendszerek==
==Homogén differenciálegyenlet-rendszerek==


49. sor: 44. sor:


<math> x_2' = 2x_1 + x_2 </math>
<math> x_2' = 2x_1 + x_2 </math>


<math> \Updownarrow </math>
<math> \Updownarrow </math>


<math> \underline{\underline{A}} = \left[ \begin{array}{rr} 1 & 2 \\ 2 & -1 \end{array} \right] </math>
 
<math> \underline{\underline{A}} = \left[ \begin{array}{rr} 1 & 2 \\ 2 & 1 \end{array} \right] </math>
 


Sajátértékek kiszámítása:
Sajátértékek kiszámítása:


<math> \det(\underline{\underline{A}} - \lambda \underline{\underline{I}}) = 0 </math>
<math> \det(\underline{\underline{A}} - \lambda \underline{\underline{I}}) = 0 </math>


<math> \Downarrow </math>
<math> \Downarrow </math>


<math> \left| \begin{array}{rr} 1-\lambda & 2 \\ 2 & 1-\lambda \end{array} \right| = \left( 1-\lambda \right)^2 -2^2 = 0 </math>
<math> \left| \begin{array}{rr} 1-\lambda & 2 \\ 2 & 1-\lambda \end{array} \right| = \left( 1-\lambda \right)^2 -2^2 = 0 </math>


<math> \Downarrow </math>
<math> \Downarrow </math>


<math> \lambda_{1,2} = 3;-1 </math>  
 
<math> \lambda_1 = 3 \;\;\;\;\; \lambda_2=-1 </math>  
 


A <math> \lambda_1 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:
A <math> \lambda_1 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:


<math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_1 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_1 = 0 </math>
<math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_1 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_1 = 0 </math>


<math> \left[ \begin{array}{rr} -2 & 2 \\ 2 & -2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{11} \\ s_{12} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math>
<math> \left[ \begin{array}{rr} -2 & 2 \\ 2 & -2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{11} \\ s_{12} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math>
<math>-2s_{11} + 2 s_{12} =0</math>
<math>2s_{11} - 2 s_{12} =0</math>


<math> \Updownarrow </math>
<math> \Updownarrow </math>


<math> s_{11} = s_{12} \Rightarrow \underline{s}_1 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ 1 \end{array} \right] </math>  
<math> s_{11} = s_{12} \Rightarrow \; Legyen: \; \underline{s}_1 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ 1 \end{array} \right] </math>  
 


A <math> \lambda_2 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:
A <math> \lambda_2 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása:


<math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_2 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_2 = 0 </math>
<math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_2 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_2 = 0 </math>


<math> \left[ \begin{array}{rr} 2 & 2 \\ 2 & 2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{21} \\ s_{22} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math>
<math> \left[ \begin{array}{rr} 2 & 2 \\ 2 & 2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{21} \\ s_{22} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math>
<math>2s_{21} + 2 s_{22} =0</math>
<math>2s_{21} + 2 s_{22} =0</math>


<math> \Updownarrow </math>
<math> \Updownarrow </math>


<math> s_{21} = -s_{22} \Rightarrow \underline{s}_2 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ -1 \end{array} \right] </math>
<math> s_{21} = -s_{22} \Rightarrow \; Legyen: \; \underline{s}_2 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ -1 \end{array} \right] </math>
 


Tehát az alaprendszer mátrixa:
Tehát az alaprendszer mátrixa:


<math> \underline{\underline{\Phi}}(t) = \left[ \begin{array}{rr} e^{3t} & e^{-t} \\ e^{3t} & -e^{-t} \end{array} \right] </math>
<math> \underline{\underline{\Phi}}(t) = \left[ \begin{array}{rr} e^{3t} & e^{-t} \\ e^{3t} & -e^{-t} \end{array} \right] </math>


Tehát a homogén, általános megoldás:
Tehát a homogén, általános megoldás:


<math> \underline{x}_{ha} = \underline{\underline{\Phi}}(t) \underline{k} </math>
<math> \underline{x}_{ha}(t) = \underline{\underline{\Phi}}(t) \underline{k} </math>


<math> \Downarrow </math>
<math> \Downarrow </math>


<math> x_{ha1} = k_1 e^{3t} + k_2 e^{-t} </math>
<math> x_{ha1}(t) = k_1 e^{3t} + k_2 e^{-t} </math>
 
<math> x_{ha2}(t) = k_1 e^{3t} - k_2 e^{-t} </math>  


<math> x_{ha2} = k_1 e^{3t} - k_2 e^{-t} </math>


Kezdeti feltételek érvényesítése:
Kezdeti feltételek érvényesítése:
105. sor: 126. sor:


<math> x_2(0) = -1 \Rightarrow k_1 - k_2 = -1 </math>
<math> x_2(0) = -1 \Rightarrow k_1 - k_2 = -1 </math>


<math> \Downarrow </math>
<math> \Downarrow </math>


<math> k_1 = 0 \Rightarrow k_2 = 1 </math>
<math> k_1 = 0 \Rightarrow k_2 = 1 </math>


<math> \Downarrow </math>
<math> \Downarrow </math>


<math> x_{ha1} = e^{-t} </math>


<math> x_{ha2} = - e^{-t} </math>  
<math> x_{ha1}(t) = e^{-t} </math>
 
<math> x_{ha2}(t) = - e^{-t} </math>


===Megoldás Laplace-transzformációval===
===Megoldás Laplace-transzformációval===
202. sor: 227. sor:
====A megoldás általános alakja====
====A megoldás általános alakja====


Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is igaz, hogy az inhomogén, általános megoldást a homogén, általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja.
Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is az inhomogén általános megoldást a homogén általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja.


<math> \underline{x}_{ia}(t) = \underline{x}_{ha}(t) + \underline{x}_{ip}(t) </math>
<math> \underline{x}_{ia}(t) = \underline{x}_{ha}(t) + \underline{x}_{ip}(t) </math>
225. sor: 250. sor:


<math> \underline{x}_{ip}(t) = \underline{\underline{\Phi}}(t) \int \underline{\underline{\Phi}}^{-1}(t) \underline{b}(t) dt </math>
<math> \underline{x}_{ip}(t) = \underline{\underline{\Phi}}(t) \int \underline{\underline{\Phi}}^{-1}(t) \underline{b}(t) dt </math>
====Példa====
''Coming soon!''
----
-- Serény György előadásai és Farkas Gergő gyakorlatai alapján írta [[KondorMate|MAKond]] - 2011.01.09.




[[Category:Villanyalap]]
[[Kategória:Villamosmérnök]]

A lap jelenlegi, 2014. március 13., 18:49-kori változata

Homogén differenciálegyenlet-rendszerek

Definíció

Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével.

Példa

Kezdeti feltételek:

A probléma kétféleképpen oldható meg: analitikusan és Laplace-transzformáció segítségével.

Az analitikus megoldás

A megoldás általános alakja

ahol az alaprendszer mátrixa, pedig egy konstans vektor.

ahol -k sajátértékei, -k pedig az i. sajátértékhez tartozó sajátvektorok.

A fenti példa analitikus megoldása




Sajátértékek kiszámítása:






A -hez tartozó sajátvektor kiszámítása:





A -hez tartozó sajátvektor kiszámítása:





Tehát az alaprendszer mátrixa:


Tehát a homogén, általános megoldás:


Kezdeti feltételek érvényesítése:





Megoldás Laplace-transzformációval

A megoldás általános alakja

Ha adott egy differenciálegyenlet(-rendszer), ahol ismertek a kezdeti feltételek, akkor alkalmazható a Laplace-transzformációs megoldás: az egyenlet(rendszer) minden elemére alkalmazzuk a Laplace-transzformációt, ezáltal egy egyszerű algebrai egyenlet(rendszer)hez jutunk. Ezt megoldjuk, majd a megoldást visszatranszformáljuk.

Fontosabb Laplace-transzformáltak

A Laplace-transzformált jelölése:

A fenti példa megoldása Laplace-transzformáció segítségével

Kezdeti feltételek:

A Laplace-transzformáció után a következő egyenletrendszer adódik:

Ezt visszahelyettesítve az eredeti első egyenletbe:

Visszakaptuk az analitikus módszerrel nyert megoldásainkat.

Inhomogén differenciálegyenlet-rendszerek

Definíció

Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével, valamint további időfüggvényekkel.

A megoldás általános alakja

Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is az inhomogén általános megoldást a homogén általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja.

A homogén, általános megoldás megkeresésének két módja fent látható. Az inhomogén partikuláris megoldás megtalálására alkalmas pedig az úgynevezett állandók variálásának módszere. Azért hívják ennek, mert látszólag ugyanúgy kell elkezdeni, mint a homogén rendszer megoldását, csak a konstansok helyett t-től függő függvényekkel () kell megszorozni a változók oszlopvektorait.

Ezt behelyettesítve az eredeti egyenletrendszerbe, azt nyerjük, hogy:

Innen, tehát, _c_ deriváltja meghatározható úgy, mint:

Tehát _c_:

Tehát, az inhomogén, partikuláris megoldás: