|
|
(3 közbenső módosítás, amit egy másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) |
44. sor: |
44. sor: |
|
| |
|
| <math> x_2' = 2x_1 + x_2 </math> | | <math> x_2' = 2x_1 + x_2 </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \Updownarrow </math> | | <math> \Updownarrow </math> |
|
| |
|
| <math> \underline{\underline{A}} = \left[ \begin{array}{rr} 1 & 2 \\ 2 & -1 \end{array} \right] </math> | | |
| | <math> \underline{\underline{A}} = \left[ \begin{array}{rr} 1 & 2 \\ 2 & 1 \end{array} \right] </math> |
| | |
|
| |
|
| Sajátértékek kiszámítása: | | Sajátértékek kiszámítása: |
|
| |
|
| <math> \det(\underline{\underline{A}} - \lambda \underline{\underline{I}}) = 0 </math> | | <math> \det(\underline{\underline{A}} - \lambda \underline{\underline{I}}) = 0 </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \Downarrow </math> | | <math> \Downarrow </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \left| \begin{array}{rr} 1-\lambda & 2 \\ 2 & 1-\lambda \end{array} \right| = \left( 1-\lambda \right)^2 -2^2 = 0 </math> | | <math> \left| \begin{array}{rr} 1-\lambda & 2 \\ 2 & 1-\lambda \end{array} \right| = \left( 1-\lambda \right)^2 -2^2 = 0 </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \Downarrow </math> | | <math> \Downarrow </math> |
|
| |
|
| <math> \lambda_{1,2} = 3;-1 </math> | | |
| | <math> \lambda_1 = 3 \;\;\;\;\; \lambda_2=-1 </math> |
| | |
|
| |
|
| A <math> \lambda_1 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása: | | A <math> \lambda_1 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása: |
|
| |
|
| <math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_1 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_1 = 0 </math> | | <math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_1 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_1 = 0 </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \left[ \begin{array}{rr} -2 & 2 \\ 2 & -2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{11} \\ s_{12} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math> | | <math> \left[ \begin{array}{rr} -2 & 2 \\ 2 & -2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{11} \\ s_{12} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math> |
| | |
| | |
| | <math>-2s_{11} + 2 s_{12} =0</math> |
| | |
| | <math>2s_{11} - 2 s_{12} =0</math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \Updownarrow </math> | | <math> \Updownarrow </math> |
|
| |
|
| <math> s_{11} = s_{12} \Rightarrow \underline{s}_1 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ 1 \end{array} \right] </math> | | <math> s_{11} = s_{12} \Rightarrow \; Legyen: \; \underline{s}_1 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ 1 \end{array} \right] </math> |
| | |
|
| |
|
| A <math> \lambda_2 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása: | | A <math> \lambda_2 </math>-hez tartozó sajátvektor kiszámítása: |
|
| |
|
| <math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_2 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_2 = 0 </math> | | <math> \left( \underline{\underline{A}} - \lambda_2 \underline{\underline{I}} \right) \underline{s}_2 = 0 </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \left[ \begin{array}{rr} 2 & 2 \\ 2 & 2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{21} \\ s_{22} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math> | | <math> \left[ \begin{array}{rr} 2 & 2 \\ 2 & 2 \end{array} \right] \left[ \begin{array}{rr} s_{21} \\ s_{22} \end{array} \right] = \left[ \begin{array}{rr} 0 \\ 0 \end{array} \right] </math> |
| | |
| | |
| | <math>2s_{21} + 2 s_{22} =0</math> |
| | |
| | <math>2s_{21} + 2 s_{22} =0</math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \Updownarrow </math> | | <math> \Updownarrow </math> |
|
| |
|
| <math> s_{21} = -s_{22} \Rightarrow \underline{s}_2 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ -1 \end{array} \right] </math> | | <math> s_{21} = -s_{22} \Rightarrow \; Legyen: \; \underline{s}_2 = \left[ \begin{array}{rr} 1 \\ -1 \end{array} \right] </math> |
| | |
|
| |
|
| Tehát az alaprendszer mátrixa: | | Tehát az alaprendszer mátrixa: |
|
| |
|
| <math> \underline{\underline{\Phi}}(t) = \left[ \begin{array}{rr} e^{3t} & e^{-t} \\ e^{3t} & -e^{-t} \end{array} \right] </math> | | <math> \underline{\underline{\Phi}}(t) = \left[ \begin{array}{rr} e^{3t} & e^{-t} \\ e^{3t} & -e^{-t} \end{array} \right] </math> |
| | |
|
| |
|
| Tehát a homogén, általános megoldás: | | Tehát a homogén, általános megoldás: |
|
| |
|
| <math> \underline{x}_{ha} = \underline{\underline{\Phi}}(t) \underline{k} </math> | | <math> \underline{x}_{ha}(t) = \underline{\underline{\Phi}}(t) \underline{k} </math> |
|
| |
|
| <math> \Downarrow </math> | | <math> \Downarrow </math> |
|
| |
|
| <math> x_{ha1} = k_1 e^{3t} + k_2 e^{-t} </math> | | <math> x_{ha1}(t) = k_1 e^{3t} + k_2 e^{-t} </math> |
| | |
| | <math> x_{ha2}(t) = k_1 e^{3t} - k_2 e^{-t} </math> |
|
| |
|
| <math> x_{ha2} = k_1 e^{3t} - k_2 e^{-t} </math>
| |
|
| |
|
| Kezdeti feltételek érvényesítése: | | Kezdeti feltételek érvényesítése: |
100. sor: |
126. sor: |
|
| |
|
| <math> x_2(0) = -1 \Rightarrow k_1 - k_2 = -1 </math> | | <math> x_2(0) = -1 \Rightarrow k_1 - k_2 = -1 </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \Downarrow </math> | | <math> \Downarrow </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> k_1 = 0 \Rightarrow k_2 = 1 </math> | | <math> k_1 = 0 \Rightarrow k_2 = 1 </math> |
| | |
|
| |
|
| <math> \Downarrow </math> | | <math> \Downarrow </math> |
|
| |
|
| <math> x_{ha1} = e^{-t} </math>
| |
|
| |
|
| <math> x_{ha2} = - e^{-t} </math> | | <math> x_{ha1}(t) = e^{-t} </math> |
| | |
| | <math> x_{ha2}(t) = - e^{-t} </math> |
|
| |
|
| ===Megoldás Laplace-transzformációval=== | | ===Megoldás Laplace-transzformációval=== |
197. sor: |
227. sor: |
| ====A megoldás általános alakja==== | | ====A megoldás általános alakja==== |
|
| |
|
| Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is igaz, hogy az inhomogén, általános megoldást a homogén, általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja. | | Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is az inhomogén általános megoldást a homogén általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja. |
|
| |
|
| <math> \underline{x}_{ia}(t) = \underline{x}_{ha}(t) + \underline{x}_{ip}(t) </math> | | <math> \underline{x}_{ia}(t) = \underline{x}_{ha}(t) + \underline{x}_{ip}(t) </math> |
222. sor: |
252. sor: |
|
| |
|
|
| |
|
| [[Category:Villanyalap]] | | [[Kategória:Villamosmérnök]] |
Homogén differenciálegyenlet-rendszerek
Definíció
Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével.
Példa
Kezdeti feltételek:
A probléma kétféleképpen oldható meg: analitikusan és Laplace-transzformáció segítségével.
Az analitikus megoldás
A megoldás általános alakja
ahol az alaprendszer mátrixa, pedig egy konstans vektor.
ahol -k sajátértékei, -k pedig az i. sajátértékhez tartozó sajátvektorok.
A fenti példa analitikus megoldása
Sajátértékek kiszámítása:
A -hez tartozó sajátvektor kiszámítása:
A -hez tartozó sajátvektor kiszámítása:
Tehát az alaprendszer mátrixa:
Tehát a homogén, általános megoldás:
Kezdeti feltételek érvényesítése:
Megoldás Laplace-transzformációval
A megoldás általános alakja
Ha adott egy differenciálegyenlet(-rendszer), ahol ismertek a kezdeti feltételek, akkor alkalmazható a Laplace-transzformációs megoldás: az egyenlet(rendszer) minden elemére alkalmazzuk a Laplace-transzformációt, ezáltal egy egyszerű algebrai egyenlet(rendszer)hez jutunk. Ezt megoldjuk, majd a megoldást visszatranszformáljuk.
Fontosabb Laplace-transzformáltak
A Laplace-transzformált jelölése:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A fenti példa megoldása Laplace-transzformáció segítségével
Kezdeti feltételek:
A Laplace-transzformáció után a következő egyenletrendszer adódik:
Ezt visszahelyettesítve az eredeti első egyenletbe:
Visszakaptuk az analitikus módszerrel nyert megoldásainkat.
Inhomogén differenciálegyenlet-rendszerek
Definíció
Olyan egyenletrendszer, mely a változóinak deriváltjait megadja a változóinak konstans-szorosának összegével, valamint további időfüggvényekkel.
A megoldás általános alakja
Differenciálegyenlet-rendszerek esetében is az inhomogén általános megoldást a homogén általános megoldás és az inhomogén egyenletrendszer egy partikuláris megoldásának összege adja.
A homogén, általános megoldás megkeresésének két módja fent látható. Az inhomogén partikuláris megoldás megtalálására alkalmas pedig az úgynevezett állandók variálásának módszere. Azért hívják ennek, mert látszólag ugyanúgy kell elkezdeni, mint a homogén rendszer megoldását, csak a konstansok helyett t-től függő függvényekkel () kell megszorozni a változók oszlopvektorait.
Ezt behelyettesítve az eredeti egyenletrendszerbe, azt nyerjük, hogy:
Innen, tehát, _c_ deriváltja meghatározható úgy, mint:
Tehát _c_:
Tehát, az inhomogén, partikuláris megoldás: