„Számítógépes grafika házi feladat tutorial” változatai közötti eltérés

Rohamcsiga (vitalap | szerkesztései)
Rohamcsiga (vitalap | szerkesztései)
1 439. sor: 1 439. sor:
{|
{|
|-
|-
| http://i.imgur.com/SjKnAV0.jpg || http://i.imgur.com/P3bcJnt.jpg
| http://i.imgur.com/ULyutJC.jpg || http://i.imgur.com/bO4qAbx.jpg
|}
|}


A kocka egészen hihetően néz ki, a bal oldali képen, meredek szögből nézve, nagyrészt tükörként viselkedik (a tetején pl teljes visszaverődés látszódik), a jobb oldali képen pedig nagyrészt átlátszó. Viszont '''a talaj megvilágítása teljesen rossz'''. Az árnyékszámító algoritmus azt feltételezte, hogy fény a nem megy át a - jelenleg átlátszó - kockán. De ha az árnyékokat elhagynánk, akkor is teljesen rossz képet kapnánk. Az üveg kocka megtöri a fényt, de néhol tükröz is, esetleg sok fénysugarat ugyanabba a pontba fókuszál... ezeknek a jelenségeknek a hatását az eddigi megvilágítási modellünk egyáltalán nem vette figyelembe.
A kocka egészen hihetően néz ki, a bal oldali képen, meredek szögből nézve, nagyrészt tükörként viselkedik, a jobb oldali képen pedig nagyrészt átlátszó. Viszont '''a talaj megvilágítása teljesen rossz'''. Az árnyékszámító algoritmus azt feltételezte, hogy fény a nem megy át a - jelenleg átlátszó - kockán. De ha az árnyékokat elhagynánk, akkor is teljesen rossz képet kapnánk. Az üveg kocka megtöri a fényt, de néhol tükröz is, esetleg sok fénysugarat ugyanabba a pontba fókuszál... ezeknek a jelenségeknek a hatását az eddigi megvilágítási modellünk egyáltalán nem vette figyelembe.


A klasszikus megvilágítási modell (ahol az anyagok színe az ambiens, diffúz és spekuláris tagok összege) azt feltételezte, hogy a fény, a fényforrásból a jelenet bármely pontjába csak egyenes úton juthat el. Ennek az a nagy előnye, hogy egy felületi pont színéhez nem kell tudnunk a többi pont színéről semmit. Az ezzel a tulajdonsággal rendelkező világításszámoló algoritmusokat lokális illuminációnak nevezzük. Ha a jelenetben van tükröző vagy törő anyag akkor ez értelemszerűen nem működik. Az ilyen jelenteknél másképp kell megvilágítást számolnunk. Ilyenkor globális illuminációra van szükségünk.
A klasszikus megvilágítási modell (ahol az anyagok színe az ambiens, diffúz és spekuláris tagok összege) azt feltételezte, hogy a fény, a fényforrásból a jelenet bármely pontjába csak egyenes úton juthat el. Ennek az a nagy előnye, hogy egy felületi pont színéhez nem kell tudnunk a többi pont színéről semmit. Az ezzel a tulajdonsággal rendelkező világításszámoló algoritmusokat lokális illuminációnak nevezzük. Ha a jelenetben van tükröző vagy törő anyag akkor ez értelemszerűen nem működik. Az ilyen jelenteknél másképp kell megvilágítást számolnunk. Ilyenkor globális illuminációra van szükségünk.